Korhűségre törekvő ismeretközvetítés...
Az észak-borsodi városban, Borsodnádasdon élő és alkotó Járdán József fegyvermestert sok ember ismeri az ózdi térségben, de Borsod megyén kivül is. Már gyermekkorában nagy hatással volt rá édesapja jól felszerelt lakatosműhelye. Figyelte az ott folyó munkálatokat, s egyre gyakrabban vette kezébe a szerszámokat is.

Diósgyőrben kohóipari technikumot végzett, ahol öntészetet is tanult. 1967-ben fejezte be felsőfokú tanulmányait a Miskolci Egyetem gépészmérnöki karán,
majd öt évig dolgozott az egyik budapesti tervezőirodánál. 1972-ben tért haza Borsodnádasdra.

-1974-ben alapítottam családot, s a Borsodnádasdi Lemezgyárban a tervezőcsoportot vezettem. Sok olyan gépet terveztem, amelyek segítették a dolgozók nehéz fizikai munkavégzését. A rendszerváltás után a lemezgyár megszűnt, három évig az önkormányzatnál dolgoztam, s azt követően itthon tevékenykedem. Már az egyetemen is sokat rajzoltam, Budapesten pedig intarzia képeket készítettem, de a festés, valamint a szobrok készítése sem ismeretlen alkotómunka számomra. Egyik ismerősömtől tanultam meg az ötvös munka fogásait, s fegyvergyűjtőkkel is kapcsolatba kerültem. Alkatrészeket öntöttem a hiányos darabokhoz és saját célra is csináltam öntőformákat - vázolta szakmai êletútjának alakulását Járdán József.


Ezt a szablyát a koronaőrség részére készítettem kb három évvel ezelőtt.Az eredeti 1904-ben lett kialakítva,mára teljesen eltüntek valahova,így csak fénykép állt rendelkezésemre a rekonstrucióhoz

Első munkája egy kard elkészítése volt, de vadászfegyvereket is készít, mivel az egyik vadásztársaság tagja. De ezek mellett gyárt egyedi célgépeket, díszrácsot, díszfegyvert, valamint exkluzív ajándéktárgyakat is egyedi megrendelés alapján. Mindig a kézügyességet igénylő munkákat kedvelte, így nyugdíjazása óta a műhelyben folyó munka már nemcsak hobbi, hanem élete egyik meghatározó része.
Munkássága elhivatott hagyományőrzést, korhűségre törekvő ismeretközvetítést jelent. Megpróbálja újjáteremteni, újjâvarázsolni az elveszett, eltékozolt emlékeket. A lakás, mint egy múzeum, a falakon látható kardok, szablyák, valamint vadászfegyverek és festmények esztétikus látványa lenyűgözi a látogatót.
A kézműves mester büszkén mutatja a szakirodalmi könyveket, s érzem, hogy ezen a helyen a magas színvonalú elméleti és gyakorlati tudás együtt van. A falakról történelmi kardok hű másolatai tekintenek vissza rám. Motívumok, díszítő elemek sokasága, egy-egy kard elkészítése nem kevés időt igényel.

"Szeretek értékeket előállítani"

- Hosszú idejű munkafázist jelent. Az eredeti és másolat darabokról készült fénykép alapján lerajzolom, fából kifaragom, majd alumínium öntvénymintát készítek róla. Jó rajzkészség kell ahhoz, hogy a fotón látható mintákat át tudjam "vinni" a fára.
Az alumínium öntvény megfaragása után a bronz öntvény elkészítése következik ez az öntvény finoman munkálható a véső segítségével. Kovácsolásnál a fiam segít, mivel ehhez a munkához legalább két ember kell.
Közel áll hozzám a Kossuth kard, amelyet 1948-ban rendszeresítettek. Napjainkban is nagy sorozatban készül, a díszszázad is ezt a díszkardot viseli.
Különleges darab volt az Attila és a Szent István kard másolatának elkêszítése. Ezzel a két darabbal neveztem be "Az államalapító Szent István korának, a kereszténység felvételének kézműves hagyományai, tárgyi emlékei" című pályázatra.
A Hídember című történelmi filmhez közel száz darab kardot készítettem a fiaim segítségével, amelyek egy részét a filmbeli katonák, a többit pedig a produkcióban szereplő nemes urak viselték a díszöltözetükhöz...
-folytatódott a történet.
Az Attila kardot 955-ben zsákmányolták a németek Lehel vezértől és 400 évig a koronázási szertartás eszközeként használták.
Ma Bécsben látható, markolata és koptatólemezei aranyból készültek. Szent István kardjának egyik jellemzője, hogy a markolat ellenzőjét és gombját elefántcsontból faragták ki.

Járdán József munkássága nívós termékeit már több kiállításon is bemutatta az érdeklődő közönségnek.
1992-ben az Ózdi Termékbemutató és Vásáron az IPOSZ különdíjban részesítette, 1999-ben pedig az Iparművészeti Múzeum kiállításán az Aranyfokos kézműves díjat nyerte el.
A 2000-es évek elején az Iparművészeti Múzeum "Az ezredforduló kézműves remekei és a Kézművesség az ezredfordulón" című bemutatóin munkáit kristályvázával jutalmazták.
Fegyvereiben, festményeiben, tusrajzaiban és intarzia képeiben gyönyörködhetett már a látogató közönség Ózdon, Borsodnádasdon, Recsken és Vámosgyörkön is. Az Iparművészeti Múzeum "Kossuth kora" című bemutatóra egy vadászkarddal és díszmagyar szablyával nevezett be.

Elkészült a 2016 évi Hadik-díj szablya

-Különleges élményt nyújtanak a vadászati kiállítások. Hogy vadász lettem vannak az embernek különböző ötletei a nyelet, a hüvelyt és a pengét illetően. A kézműves tevékenységben az a közös, hogy az ember igyekszik szép munkát végezni, mert amit megtanult mindig hasznosítani tudja. Szeretek értéket előállítani, amit a későbbiek során hasznosítani lehet. Úgy érzem, hogy a munkáimmal üzenek az utókornak is. A régi fegyverek, de különösen a kardok iránti vonzalmam vezetett oda, hogy az utóbbi 40 évben elsősorban ezek készítésével foglalkozom. Az idők során célzottan gyűjtöttem ismereteimet ,mind elméleti mind gyakorlati téren és így mára szinte bármelyik régi tipusú fegyvert autentikusan el tudom készíteni.

További képek itt láthatók>>> 

Józsa Zoltân