Portré sorozatunkban László Bagi Jr. vall Önmagáról, identitásáról, Ózdról és családi neveltetéséről.

Véleményem szerint ebben a városban néhány embernek csak a megalázó mellőzés jut..(nem magamról írok, én tudatosan nem akarok közszerepelni... a fenti állapotok miatt döntöttem úgy, hogy az első ózdi kiállításom Tompa Zoli Bolyki Tamás úton féligsem felépített közösségi házában lesz.

T.Z. /Tompa Zoltán - szerk./ élete, ez az épület-rom jellemzi legjobban az ózdi morált szerintem... Nem is találok hasonlatot, mennyire tisztelem mindazokat akik mindezek ellenére "teszik a dolgukat". Nehéz emberek, de fajsúlyos emberek...

„..bárki kedve szerint tüntetheti ki magát a művész, sőt a zseni címmel. Bármilyen színfoltot, bármiféle skiccet vagy vázlatot műalkotásnak nyilvánítanak a szent és sérthetetlen szubjektív érzésvilág nevében..”

Vasarely 1950-ben írt gondolatai ma is igazak megtoldva azzal, hogy a társadalmi-politikai döntéshozók is erőszeretettel szólnak bele a művészeti életbe. Vagy éppen hallgatnak, de akkor annak is „súlya” van. És így döntenek egy-egy városban, megyében és országban arról, ki érdemes bármiféle támogatásra-ki nem.

A valóban művész ember legtöbbször „nehéz ember”. Van saját ötlete, elképzelése arról, hogy amit csinál azt hogyan csinálja. Leginkább nem az anyagi haszonszerzés hajtja, hanem a cselekvési vágy hogy megmutasson valamit minél több embernek. Legyen előadóművész, képzőművész, bármi-a pénz csak eszköz számára. És itt kezdődnek a bajok, mert ez a felfogás sokak számára egész egyszerűen érthetetlen. Nem képesek elhinni, felfogni, hogy EZ messze nem a pénzről szól..
Hogy miért írtam le ezeket?

Tizenvalahány éve foglalkozom grafikával, Új-Zélandtól Új-Fundlandig ismerik képeimet. Jelenleg is van képem Salgótarjáni kiállításon; készülök a következő szekszárdi kiállításra. Ózdon is jónéhányan fejezik ki tetszésüket, nagyon jólesik. Amikor megkérdezik hogy Ózdon mikor lesz kiállításom akkor sokáig azt válaszoltam hogy nem rajtam múlik... most már azt mondom hogy nem rajtam múlik, de az első kiállításom a Bolyki Tamás úti Bárka Színpados közösségi épületben lesz...

Nap mint nap elcsodálkozom azokon az embereken akik pl. a Facebook-on is „beleordítják mások arcába” a saját véleményüket mint megfellebbezhetetlen igazságot. Hogy tegyük félre a saját, legtöbbször tapasztalatokon alapuló véleményünket, mi agymosott barmok és vegyük már észre hogy a bal a jobb, vagy a jobb a még jobb! Ez kicsit már fárasztó.

Egyébként geodétának tanultam, dolgoztam is vagy tízegynéhány évet a szakmában. Előtte is foglalkoztam grafikával-gyerekes vakmerőséggel írtam egy levelet Vasarely-nek, ez megváltoztatta az életemet. Sokáig ebből semmi sem látszott, mert inkább a lányok, haverok majd a család volt a „hobbim”. Nagyjából tizenöt éve kezdtem el újra a grafikát, most már számítógépes segítséggel. Vasarely írta nekem egyszer, hogy már nincs ereje hogy foglalkozzon vele, de tudja hogy az op-art további sorsa a számítógépeken dől el. Na én ezen dolgozom.

Volt már bútorkészítő vállalkozásom, évekig dolgoztam Németországban, innovációs menedzserkedtem is. Jelenleg egy ózdi önkormányzati cégnél dolgozom mint vagyonkezeléssel foglalkozó műszaki előadó. A napjaimat és a gondolataimat viszont a grafika tölti ki.

Manapság kevés pénz van a kultúrára.
Ózdon évtizedeken át a kohászat volt a mecénás; a megrendelő, a működtető sőt a kurátor (cenzor) is. Megszűntével néhány kezdeményezést leszámítva nem látok szervezettséget. Működik az Olvasó, a Civilház mint befogadó intézmény, de mivel sem pártnak sem politikusnak nincsenek művészeti ambíciói-így nem is érdekel senkit a kallódó alkotók sorsa.

Nekem is csak néhány aktív és kiöregedett festőről, szobrászról van tudomásom, tényleg kallódnak.

Figyelve más városokat és gondolva a jelenre, jövőre:

Ózd „elbírna” egy triennálét, vagyis egy háromévente megrendezésre kerülő rendezvényt. Magam felé hajlik a kezem: lehetne témája a digitális grafika, az elektrográfia. (Emellett bemutathatná az északi régió egyéb képzőművészeti alkotásait.)
Ja, és valahogy kapcsolható lenne a most folyó Gyár út környéki munkálatokhoz.
Ennyit most magamról illetve arról ami most a fejemben motoszkál….

Családi történet dióhéjban

Hátrányos helyzetű családban nőttem fel. Nagyszüleim-apai és anyai ágon is- nagyban gazdálkodtak (föld, állatok stb.) a második nagy háború előtt illetve egy 16.századi nemesi adománylevél –na ez két nagy fekete pont volt születésemkor…
Sokan csodálkoznak mostanában, amikor elmondom hogy hozzánk bizony még 1987-ben is jött havi rendszerességgel a BM-es bácsi. Ellenőrizte édesapámat hogy nem készül-e kirobbantani egy újabb ’56-ot.

Mindezek, na meg a konzervatív protestáns nevelés meghatározta politikai beállítottságomat.
Elfogadom hogy másoknak azok az idők, azok az emberek mást hoztak, mást jelentettek. Én csak annyit kérek mindenkitől, hogy higgyék el, voltak más történések is.

Apukám beregi származású, anyukám Tolna megyei..56-os huncutságaik miatt kényszermunkahelyen dolgoztak mint mezőgazdászok egy Nyíregyháza melletti állami gazdaságban...
Összejöttek, házasság majd én. Ezért a Nyíregyháza. Aztán két év múlva közölték velük, hogy köztözni fognak vagy Ózdra, vagy a mostani Tiszaújvárosba vagy a mostani Dunaújvárosba. Mivel itt Ózdon volt a legtöbb egykori rabtárs ezért döntöttek e város mellett. Akkor jó ötletnek tűnt.
Budapest úgy jött a képbe, hogy tizenvalahány évet ott is dolgoztam már és van lakásunk(+állandó lakcímem is ez) és a grafika miatt nagyon sok időt töltök ott..muszály, mert az alkotó energiájának a 90%-át a kapcsolatépítés teszi ki, mindössze 10% az alkotás... sajnos...

Feleségem is Ózdon lakik és dolgozik, gyerekeim ide járnak gimibe és nem utolsó sorban 84 éves anyukám is itt lakik a városban...

László Bagi Jr. -ról többet ITT>>>