Aki, az előttünk álló, még számomra is meghatározhatatlan időszakban, velem tart, minden héten vehet egy nagy LÉLEKzetet. A lélegzetvételek testünket éltetik, a LÉLEKzetvételek pedig a lelkünket.
A kettő összefügg, elválaszthatatlan, egyformán fontos.
Különböző témák kerülnek terítékre, különböző gondolatok. Arra törekszem, hogy segítséget nyújtsanak a hétköznapokhoz, a hétköznapok lelki problémáihoz. Nem tuti tippeket adok, hanem azáltal, ahogy én látom a világot, segíteni szeretném az önök életét is.
Amit írok, tovább lehet gondolni. Nem fognak velem mindenben egyetérteni, mert mindenki egy kicsit más szemszögből lát, más szemüvegen át. De nem is az a fontos, hanem, hogy találjunk valódi értékeket, tiszta érzéseket.
Nem álltatom magam azzal, hogy minden jó, minden szép. De ebben a zűrzavaros világban szeretnék egy kis politikától, gyűlölködéstől, rossz hírektől mentes csendes szigetet biztosítani.
A világot nem tudjuk megváltoztatni, de a hozzá való viszonyulásunkat igen. Mégis mindig a világot akarjuk megváltoztatni. De a világ nem változik. Meg akarjuk változtatni az országot, de az ország nem változik.
Meg akarjuk változtatni a körülöttünk lévő embereket, de a körülöttünk lévő emberek nem változnak. Meg akarjuk változtatni a családunkat, de a családunk nem változik. Meg akarjuk változtatni önmagunkat, de rájövünk, hogy még saját magunkat se tudjuk megváltoztatni.
Elkeseredünk. Istenhez fordulunk. Megváltozunk. Ahogy változunk, változik a család, a körülöttünk lévő emberek, az ország, a világ. Milyen ritkán következik ez be.
Miért? Mert a világot akarjuk megváltoztatni önmagunk helyett, és emberi erővel, Isteni segítség helyett. De az is lehet, hogy nem akarunk megváltoztatni senkit, és semmit, csak kritizálunk, és vádolunk. Önmagunk szemében nem vesszük észre a gerendát, de a másik szemében a szálkát igen.
Jó elmélkedést ezen, a következő LÉLEKzetvételig!
Kövess bennünket: Facebook oldalunk
Olvasta már?
Címlapon: