A járdán általános iskolás korú gyerekek csoportja közeledik. Vidámak, nevetgélnek a kellemes napsütésben, s beszédük fő témája a vakáció. A nyári szünet, amit már mindannyian nagyon várnak a pihenés és a szórakozás miatt.
A szülőket pedig ez az időszak nem könnyű feladat elé állítja. Meg kell oldani a gyerekek biztonságos felügyeletét, programokkal, elfoglaltságokkal biztosítani az időszak hasznos eltöltését.
Természetesen a családok egzisztenciális helyzete is befolyásol(hat)ja a mikéntek valóra válását. A felnőttek többsége bosszankodik az unatkozó gyerekek láttán.
Bezzeg a mi időnkben-hangoztatják. Valóban.
Emlékeznek még a tisztelt olvasók?
Akkoriban még televízió sem volt sok családnál. S mégis emlékezetes nyarak születtek. Volt hely ês idő a gyermeki huncutságra, s volt ötlet a játékra. Mindenki szegény volt, de senki nem érezte hátránynak, ha valamiben lemaradt a társaitól.
Mai világunkban a szegénység visszatért, az egyenlőség végleg eltűnt. Egyik gyermeknek elérhető lehetőség a kül-vagy belföldi nyaralás, míg a másik az ilyen élményeknek már nem részese. A szép és napsütéses idő, a gyönyörű terrmészet... Ilyenkor lenne lehetőség behatóbban ismerkedni a természettel, ilyenkor kellene igazán hasznos testet-lelket gazdagító családi programokat szervezni.
Csakhogy ma a szülők többsége a létbizonytalanság keskeny pallóján billeg. Ez a körülmêny az emberi-és közegi világot átalakító tényező. Pedig hamar elrepül a gyermekkor.
S idősebb korban-ha visszagondolnak az egykori nyarakra... Nem mindegy, hogy felidézhetők-e lélekmelengető emlékek, vagy sem.
Józsa Zoltán
Kövess bennünket: Facebook oldalunk
Olvasta már?
Címlapon: