A harag az egyik leggyakoribb érzés, ami megzavarja lelki békénket. A másikra haragszunk, de önmagunknak ártunk.
(Persze, ha nagyon haragszunk, árthatunk a másiknak is, de ebbe most ne menjünk bele.)
Két fő módszert szoktak javasolni a legyőzéséhez. Az egyik, hogy ne fojtsuk magunkba. Kiabáljunk, adjuk ki magunkból, vezessük le sporttal stb.
A másik módszernél igyekszünk nyugalmat erőltetni magunkra. Elszámolunk tízig, mosolygunk, (de belül majd fel robbanunk).
Pszichoszomatikus betegségek alakulhatnak ki. Egyik se tűnik túl jó megoldásnak. Mit is tehetünk?
Olyan trükköt nem tudok, ami egy csapásra elveszi minden esetlegesen fellángoló haragunkat, de sokat jelenthet egy másfajta megközelítés. Érdemes megfigyelni, kielemezni a kialakuló érzelmet, hogy legközelebb hamarabb nyakon lehessen csípni. Sokat segíthet a tisztánlátás, ha a másik oldalról is megvizsgáljuk a helyzetet, ha egy kicsit lejjebb engedünk az egónkból.
Egy helyzettel szemben ne legyenek előre elvárásaink, viszont örömmel fogadjuk, amit kapunk! Ha előre elgondoljuk, hogy minek kell történnie, a másiknak hogy kell cselekednie, sok csalódás fog érni, ami haragot válthat ki belőlünk. Ha a másik hibázik, legyünk elnézőek, bocsássunk meg neki!
A haragos egyik szinonimája a mérges. Aki mérges, sok méreganyagot termel a szervezetében. Érdemes?
A Biblia azt tanítja, hogy ne menjen le a nap a haragunkkal. De ne haragudjunk magunkra se, hogy egy csapásra még nem sikerült legyőzni a haragunkat!
Kövess bennünket: Facebook oldalunk
Olvasta már?
Címlapon: