Nemcsak a testünkkel - az egészséges táplálkozással, a testmozgással - hathatunk a lelkünkre, hanem ez fordítva is igaz.
A lelkünk állapota befolyásolja a testünket. Mindenki előtt jól ismertek az un. pszichoszomatikus betegségek. Ezeknél a lelkünk hat a testünkre, különböző betegségeket okozva. De mi hat a lelkünkre? Az érzelmek, a stressz, a túlzott megterhelés. Na és mi hat az érzelmeinkre? A gondolataink, a lelki beállítódásunk. Jól figyeljünk, mert minden mindennel összefügg!
Már a bibliai időkben is ismerték ezeket az összefüggéseket:

"A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat."
/Péld. 17:22/ 

Erre kell tehát törekednünk, hogy vidám legyen az elménk! Ezt persze így egyszerű kimondani, de a megvalósítás olykor akadályokba ütközik, hiszen sokféle problémával kell szembenéznünk. Fontos lépés, hogy a problémákat ne problémáknak, hanem megoldandó feladatoknak tekintsük!
Nincs most elég pénzünk?
Gondoljuk végig, mit tehetünk, készítsünk terveket!
Valaki súlyos beteg a családban?
Ugyanúgy gondoljuk végig a teendőket. Még sorolhatnám persze tovább.
De mi van, ha egyszerre több probléma jelentkezik?
Erre is választ ad nekünk a Biblia:

„Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.”
/Mát. 6:34. /

Szintén fontos, hogy ne csináljunk a bolhából elefántot. Ne nagyítsuk fel, ne túlozzuk el problémáinkat. Sokszor semmiségeken idegeskedünk, ahelyett hogy cselekednénk. A jó közérzethez nagy segítséget nyújt az is, ha nem bántjuk, hanem segítjük egymást. Erről eszembe jut egy tanmese:

„Istennel beszélget egy ember.
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol?
Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.
Az embernek elkezdett csorogni a nyála. Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál, az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben. De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.
A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak "képesség" kérdése, ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak
magukra gondolnak.”

Sok mindenről lehetne itt beszélni. Nekem most ez jutott eszembe.
Jó testi és lelki egészséget kívánok mindenkinek!