Az eddig alvó vulkán készült kitörni, a mélyben fortyogó érzések felszínre kerülni. Akarja ezt? Elbírja viselni? Kell ez neki?
Az első randi érzelmi vihara nyomán totális zavar lett úrrá a nőn. Mit kezdjen? Mit csináljon? Ez az ember kell neki? Tetszik? Akarja? Már nem is … De mégis ... Mi legyen?
A lelke perzselte meg. Égette belül olthatatlanul. Félt a találkozástól.
Az arcát nézte, hosszan, elnyújtva, már-már zavaróan. Mit nézett rajta? Igyekezett rögzíteni a képet, hogy felidézhesse későbbi magányában. Arcának minden szegletét felkutatta. Szemében semmi vágyat, kajánságot nem látott, csak a tiszta, őszinte tekintet. Belefeledkeztek egymás pillantásába.
Félszegen, sután haladtak egymás mellett, meggyorsítva lépteiket, mintha menekülnénk a helyzet elől. Észbe kaptak, hogy kár sietni, egymás elől nem futhatnak el. Megölelték egymást, de ez az ölelés csak a barátnak szólt, a partnernek, akivel éjszakákat beszélt át, megosztva egymással rejtett titkaikat.
Sétáltak, meg-megállva, miközben egymásba merülve beszélgettek, kirekesztve a külvilágot. Ezt a bűvkört megszakította egy-egy járókelő, kizökkentve őket beszélgetésük fonalából.
Kerülgették egymást gondolataikkal, s fizikailag is.. Körbejárták a másikat, hol közelítettek, hol távolodtak. Féltek, de mitől? Kereste, keresték a magyarázatot. Az érzéseiktől, a múlt tüskéitől, amik kísértetiesen felsejlettek egy szó, egy mondat, egy gondolatsort követve.
Érezte, az érzések szép lassan szabadultak, s szabadulnak ki most is, ki és ki abból a palackból, ahová az elmúlt években bezárta, elzárta, elrejtette. Mert ami nincs, az nem fájhat.
Az elmúlt hetek, napok történései gigászi erővel indítottak el benne az érzések felszabadulását. A három-négy évvel ezelőtti érzelmi káoszhoz hasonlóan, most is egyszerre zúdultak rá a szívet perzselő, égető érzések, s emberi kapcsolatai iszonyú gyors tempóban kezdtek feldolgozódni, megoldódni. Akkor a számára negatív érzésekkel képtelen volt boldogulni, hagyta, hogy maguk alá temessék, aztán mélyen eltemetve mindent, érzéketlenné, szenvedélytelenné vált. A MOST-ban… a pozitív érzések áradtak szét lelkében, s zsigereiben. Rájött, ezt sem egyszerű és könnyű elviselni, megemészteni. Úgy érezte, szíve csordultig tele, repeszti, feszíti ott belül… Az eddig alvó vulkán készült kitörni, a mélyben fortyogó érzések felszínre kerülni. Akarja ezt? Elbírja viselni? Kell ez neki? Tudta, akarja vagy sem, megtörténik, hogy a lelki sebek gyógyulása nyomán az érzések szabadon áramolhassanak.
„Két karodban ringatózom csöndesen.” Volt egy pillanat, amikor átölelve álltak, s a férfi egyre szorosabbra fűzte köré karjait, éreztetve a biztonságot, amit hazaérkezve érez az ember. A nő szerette volna kinyújtani ezt a meghitt pillanatot, így maradni egész nap… ebben az időtlenségben. Nem tapasztalt még ilyet. A lelkük együtt rezgett ….
Később, a vékony jéggel borított tavat figyelte, elmerengve a késő őszies napsütésben, mikor átsuhant rajta egy gondolat… Szerette volna, hogy hátulról átölje a férfi, karjaiba zárja, csak ölelje és ölelje… A nő érezte hasán összekulcsolódni a férfi karjait, érezte, ahogy a fejét a vállára hajtja… érezte szuszogását… érezte arca melegét. Kiderült, a férfi ugyanezt érezte. Ez az ölelés a lélek szintjén történt meg. Lelkük összefonódott.
A férfi hazakísérte. Búcsúzásul hosszan a nő szemébe nézett, kezet csókolt, ajkaira félve, lopva adott pihe-puha csókot lehelt. Testi, érzéki vágytól mentesen töltötték el a két óra hét percet…
A nő elbizonytalanodott. Kérdések, kétségek gyötörték. Úgy élte életét, hogy mindent elnyomott magában. Most, a férfi által ez a bezártság oldódik fel hol csiga, hol gyalogkakukk módjára. Pattognak a lakatok, zörögnek a láncok. Fájdalmas, mint minden szülés, születés. Ez az érzelmi újjászületés folyamata. Szeretne visszatérni önmagához, az életet szerető, szenvedélyes, szeretetreméltó nőhöz, aki meri vállalni önmagát, másságát, bolondságait, komolyságait. Az élet rövid, s ő a MOST minden pillanatát szeretné, akarja megélni, átélni, érezni, élvezni…
Nem holnap, nem jövőre.
ITT és MOST.
Kövess bennünket: Facebook oldalunk
Olvasta már?
Címlapon: