Délutáni időpont, sok a vásárló az egyik helyi üzletben. A bejárati ajtótól nem messze idős, törékeny alkatú nénike álldogál. Kabátja nyakig begombolva, egyik kezével a haját igazgatja, másikkal a neylon szatyrát szorongatja, melyben kenyér van. Figyeli a vásárolt árukat szatyrokba pakoló embereket, majd némi hezitálás után megszólítja az egyiket.
A tenyerébe pénzt kap, fejbólintással és köszönömmel nyugtázza a gesztust. Többször ismétlődik az esemény, változó eredménnyel. Elutasítás fejrázással, pozitív reakcióval, de a legtöbb ember arcán látni a sajnálat jeleit.
Az egész szituáció beleolvad a vásárlási atmoszférába, a maga megtörténésével, valóságával egyetemben.
Mai életünk pillanatai...
Az emberi sorsok irányának alakulása a lét fokmérője. Ki - ki az egzisztencia melyik szintjén helyezkedik el, napi élete hogyan alakulhat.
Mit hozhat a jövő az embereknek a megélhetés, az érvényesülés terén? Út a semmibe, vagy azért annál jóval több?
Az állampolgár a maga sorsának formálója is, de az állam által nyújtott lehetőségek mikéntje is nagyon fontos. Az a bizonyos szociális háló... Mert ott mennek jól a dolgok, ahol az állam biztonságos, minél jobb életminőséget akar és tud biztosítani az állampolgárai számára. A gazdasági helyzetéből eredően a társadalom formálódásának, életének kísérő zenéje marad a szociális hátrány, a rászorultság.
De hála Istennek a szolidaritás, az empátia érzése is működik, s a karitatív szervezetek mellett a kisemberek is segítenek, adakoznak. Hogy a nem könnyű helyzetben lévő polgárok, közösségek lehetősége, ha átmenetileg is, de jobb legyen a megváltozott társadalmi - gazdasági környezetben. De azoknak az embereknek sem könnyű az élet, akik dolgoznak.
Eszembe jutnak közgazdász, újságíró ismerősöm gondolatai, aki érdekvédelmi területen is dolgozott.
" Tény, hogy a rendszerváltástól a munkavállalók is magasabb életszínvonalat vártak, hiszen aki azelőtt Nyugat - Európában járt, azt látta : jól megfér egymással a kapitalizmus és az általános jólét. Csak azt nem mondta el senki az itthoni munkavállalóknak, hogy nyugaton sem ajándékba adták a jólétet, az nagyon kemény alkuk eredménye volt. Aki már megpróbálta munkaerejét értékesíteni a munkaerőpiacon, az már átélte a kiszolgáltatottságot, amely ellen csak a szakszervezetek tudnak fellépni, legyen szó munkabérről, munkaidő - beosztásról, vagy bármilyen munkakörülményeket és szociális viszonyokat javító jogos igényről. "
Közeleg a Karácsony, a karitatív szervezetek, segíteni akaró emberek munkához láttak, elkezdték az adományok gyüjtését. Hogy koordinálva eljuttassák a rászoruló családoknak. Az emberi szeretet, a segítő együttérzés gesztusa ez az időszak. Jó lenne, ha a figyelem fókusza az új esztendő kezdete után is megmaradna!
Józsa Zoltán
Kövess bennünket: Facebook oldalunk
Olvasta már?
Címlapon: