A Biblia azt mondja: "Szeresd felebarátodat mint tenmagadat!" Mt 22:39. Már alapból feltételezi, hogy szeretjük magunkat, és arra buzdít, hogy embertársainkat is ugyanúgy szeressük.
Azonban a valódi önszeretettől könnyen elcsúszhatunk kétféle irányba is. Az egyik irány az önzésé, amikor magunkat mások fölé helyezzük. Ilyenkor csak a saját szemszögünkből vizsgálunk mindent, nem próbáljuk megérteni a másik helyzetét. Mindent magunknak akarunk, magunkat különbnek tartjuk másoknál. Ilyenkor, féltve a "kis" egónkat könnyen meg is sértődünk. A másik irány, amikor magunkat nem tartjuk fontosnak, feláldozzuk magunkat másokért. (Ennek bizonyos helyzetekben akár létjogosultsága is lehet, de általában értelmetlen, nem valódi segítség, csak önmagunk tönkretétele.) Aztán vannak a kevert formák. Amikor segítünk ugyan másoknak, de ezt minden adandó alkalommal fel is emlegetjük neki, amikor eljátszuk az áldozat szerepét.
Az se jó önszeretet, ha önpusztító élvezetekbe merülünk. Hiszen, ha szeretjük magunkat, nem romboljuk az egészségünket mindenféle káros anyaggal (alkohol, cigaretta, drog, egészségtelen ételek). Valamint foglalkozunk az egészséges életmód többi részével is: testmozgás, lelki egészség stb. Ha szeretjük magunkat, akkor tudunk másokat is szeretni. Ha testi-lelki egészségünket megőrizzük, akkor hatékonyabban tudunk segíteni másoknak. Mindenképpen az egyensúly a jó, ha nem megyünk bele szélsőségekbe, egyik irányba se.
Arra törekedjünk, hogy tudjuk szeretni önmagunkat önzés, öndicséret, magamutogatás nélkül, és úgy tudjuk szeretni embertársainkat, ahogy önmagunkat!
Kövess bennünket: Facebook oldalunk
Olvasta már?
Címlapon: