A minap, ahogy szálltam ki a kocsiból elém lépett egy 7-8 éves forma kis cigány gyerkőc. A következő párbeszéd játszódott le közöttünk:
- Bácsika, bácsika, nem tudna adni 50 vagy 100 Forintot?
- És ha adok, mit veszel belőle?
- Kenyeret, mer’ éhes vagyok.
- Tudod mit? Várj meg itt és hozok neked kenyeret!
- Á, nem kell, elég ha kipótolja.
- Már hogyne kellene, várj meg, lesz kenyered és még a pénzed is megmarad!
- Jól van, de nem lehetne akkor inkább kalácsot?
Hírdetés!
Ebbe a párbeszédbe sok minden bele van sűrítve. Szemem sarkából láttam, ahogy két nagyobb suhanc 20 méterre tőlünk figyeli az eseményeket. Persze, átláttam a dolgokat, mégis a lelkiismeretem azt diktálta, hozzak neki kalácsot. Hoztam. 3 fele törték.
Amikor idősebb ember próbálkozik ugyanezzel és látható az arcán az élete során elfogyasztott megdöbbentő mennyiségű alkohol, akkor is fellép bennem a dilemma. Ha pénzt kér, tudom, hogy piára fogja költeni. Ha viszont beleképzelem magam a helyébe, akkor az ő életét én sem tudnám másképp elképzelni, csak ha megfelelő mennyiségű szesszel péppé vágom az agyam. Csak hogy a létező legkevesebbet fogjak fel a világból. Adjak, ne adjak? Az első gondolatsor, ami végigfut rajtam mindig az, hogy milyen szerencsém van a madarakkal. Mert ha a gólya nem oda tesz le ahova, hanem 20 utcával arrébb vajon ki lennék? Talán éppen olyan, akikre most oly könnyű haragudnom.
Mélyebbre süllyedek. Ha a tenger közepén egy egyszemélyes mentőcsónakba ülök, mellettem pedig valaki fulladozik, mit tegyek? Tudva azt, hogy a csónak két embert nem bír el, így aki ott marad, az túléli, a másiknak a biztos halál a jussa. Ha a fuldokló az én gyerekem, nincs kérdés, cserélünk. Ha más gyereke? Én tudom, mit tennék és Ön? Ha egy másik felnőtt? Ha egy afgán menekült? Ki hol húzza meg a határt? Élet és halál Isten dolga. Én ebben hiszek. Ha viszont hiszek Istenben, akkor a véletlenben nem, ebben az esetben miért én ülök a csónakban? Oka kell, hogy legyen. Leredukálódna a válasz, azért ülök én a csónakban, mert megérdemlem. De nem-e az az ok, hogy megmérettessek helyes döntések ügyében?
Ma a világ azért az ami, mert az emberek jelentős százaléka talán csak a gyerekének adná át a helyét. Azt hiszem buddhista szerzetesnek kellett volna mennem, mert szerintük aki egy életet megment, az a világot menti meg.
Kövess bennünket: Facebook oldalunk
Olvasta már?
Címlapon: