Egy kis humorral kezdem:
- Pistike tud már beszélni?
- De még mennyire. Most tanítjuk hallgatni.
Sokféle gondolat lehet a hallgatás mögött, igekötőkkel kiegészítve pedig, egészen más jelentést kaphat ez a szó. Lehet belőle például meghallgatás, elhallgatás, esetleg hallgatunk rá.
Sokszor a beszédnél többet mond a hallgatás. Azt mondják, "hallgatni arany". Valójában egyik sem jobb a másiknál, csak tudni kell, hogy mikor melyiket alkalmazzuk. Időnkét jó egy kis csend, megnyugtató. Máskor viszont lehet a csend kínos. (Pl. amikor megkérdezi a tanár, hogy ki törte be az ablakot.)
Vannak, akik sokat szeretnek beszélni, vannak, akik inkább hallgatnak. Ez természetünkből adódik. Túlságosan egyiket se jó erőltetni, de egy bizonyos határ alatt, vagy felett már zavaró lehet.
Fontos a meghallgatás, hogy odafigyeljünk a másikra, meghallgassuk, amit mond, ne csak arra készüljünk, hogy mi mit fogunk majd mondani. Sok félreértést el lehetne kerülni, ha valóban meghallgatnánk a másikat. Az elhallgatás már általában negatív csengésű, amikor elhallgatunk, eltitkolunk valamit a másik elől. Vagy kínos lehet, amikor épp beszélgetünk valakiről, és betoppan. Ilyenkor szintén elhallgatunk. Egészen mást jelent a hallgatni rá, a hallgatni a tanácsra, a szülőre. De az is lehet, hogy éppen arra hallgatunk, aki rosszat sugall nekünk.
Most nézzünk néhány példát a Bibliából, amikor jobb, ha hallgatunk!
Ilyen, amikor a düh vezérel: "A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövő férfi gyűlölséges lesz." (Péld 14:17) Előfordul, hogy hirtelen haragunkban mondunk, vagy teszünk valami olyat, amit később nagyon megbánunk. Ha fellobban bennünk a harag, jobb ha hallgatunk, és várunk addig, amíg nem tudjuk mérlegelni szavainkat! Ide kapcsolódik a következő idézet is: "Jobb a hosszútűrő az erősnél; és aki uralkodik a maga indulatján, annál, aki várost vesz meg." Péld 16:32
Szintén jobb, ha hallgatunk, ha nem áll rendelkezésünkre elég tény. "Aki felel valamit, míg meg nem hallja, ez bolondság és gyalázatos rá nézve." (Péld 18:13) Tudjuk, hogy születnek a pletykák. Hallunk valamit, és azt kiszínezve továbbadjuk. A pletykák sokszor egészen messze állnak a valóságtól.
Ha beszélünk, jobb ha csak a lényeget mondjuk, és nem ismételgetjük folyton magunkat. "Aki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és aki higgadt lelkű, az értelmes férfiú." Péld 17:27
Ha arra érzel késztetést, hogy nem teljesen igaz dolgokat mondj, szintén jobb, ha hallgatsz! "Vesd el tőled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól." Péld 4:24
Vannak, akik beszélnek ahelyett, hogy dolgoznának. "Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés." (Péld:23)
Még néhány példa, amin érdemes elgondolkozni:
"A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az ő ajkain mintegy égő tűz van;" Péld 16:27
"Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét." (Péld 18:21)
"Aki megőrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól." Péld 21:23
Jobb ha hallgatunk, ha rosszindulatból fakad, amit mondani szeretnénk. Jobb, ha hallgatunk, ha nem tudunk vigasztaló szót mondani a bajban lévőnek. Jobb, ha hallgatunk, ha indulat vezérel. Jobb, ha hallgatunk, ha a másik fáradt, és pihenni szeretne. Jobb, ha hallgatunk, ha kevés az információnk, ha nem tudjuk biztosan, hogy igaz-e, amit mondani szeretnénk.
Megvan a maga helye és ideje a beszédnek is, de sokszor jobb, ha hallgatunk.
Kövess bennünket: Facebook oldalunk
Olvasta már?
Címlapon: