Mindnyájan rabságban élünk, lazább, vagy feszesebb, ritkább, vagy sűrűbb, jól látható, vagy átlátszó kötelekkel. Egyes kötelek az érdekünket szolgálják, védenek minket, más kötelek károsak, ártanak nekünk. Előfordul, hogy a szabadságvágyunk okozza a rabságot, és oly sokszor megtörténik, hogy tagadjuk a rabságunkat. Ugyanakkor a szabadság amellett, hogy lelkesítően hangzik, félelmetes is lehet, mert biztonságosabbnak tűnik, ha mások mondják meg, hogy mit tegyünk.

Egyes rabságok rendkívül erősek. Ilyenek a szerfüggések. Valami széppel, jóval kecsegtettek, amikor beetettek bennünket. Úgy gondoltuk, úgyse szokunk hozzá. Először a szépet kerestük, azt a kellemes érzést, a szabadságot, az élményeket. De, hogy ezt elérjük, egyre nagyobb adagokra volt szükség. Később már nagy szenvedés volt az élet szer nélkül, és belekerültünk egy ördögi körbe.
A szabadságot kerestük, de rabságba kerültünk, sokkal nagyobb rabságba, mint valaha is el tudtuk volna képzelni. Először ott volt a társaság, ami belevitt, nem lehetett kilógni a sorból. De a szenvedésben, a bajban magunkra maradtunk.
A drog ára pedig rendkívül magas, amit esetleg csak bűncselekménnyel, prostitúcióval lehet előteremteni. Ez az út szerencsére nem érint tömegeket, de vigyázni kell, mert ha valaki rálép, elindul rajta, nehéz visszafordulni. Más szerfüggések kevésbé tűnnek veszélyesnek, de sokkal több embert érintenek, és ugyanúgy a markukban tarthatnak.

Azt állítjuk, ugyan már, nem vagyok szerfüggő, bármikor le tudom tenni a poharat, vagy a cigarettát. Pedig dehogy... Ezzel kapcsolatban eszembe jut egy vicc, amiben sok igazság is van:

"Nagyon könnyű leszokni a dohányzásról. Nekem már vagy tízszer sikerült."

A névtelen alkoholistáktól tudhatjuk, hogy az alkoholról való leszokás azzal kezdődik, hogy bevalljuk magunknak, hogy alkoholisták vagyunk. Amíg nem, amíg tagadunk, nem fog menni. Ha valaki alkoholista volt, de már évek óta nem iszik, akkor is azt mondja, hogy alkoholista, csak most tiszta, szermentes. De bizony könnyen vissza lehet esni. Ne dőljünk nyugodtan hátra a karosszékünkben, ha ez ránk egyáltalán nem jellemző.

Rengeteg egyéb függőség van: tévé, internet, játékszenvedély, vásárlásfüggőség, társfüggőség stb. Függeni nem csupán rossznak hangzó dolgoktól lehet. A munka, a túlzásba vitt mozgás is megbetegíthet, és vannak, akik úgy próbálnak meg nem törődni saját sérüléseikkel, hogy betegesen, csak másokért élnek - ők a kényszeres segítők.

Függeni még a vallástól, illetve különböző vallási tevékenységektől is lehet. A sort hosszan folytathatnánk...Lehet, hogy nem hívják függőségnek, de sokan a gondolataiknak, véleményüknek, ideológiájuknak, rögeszméjüknek a rabjai. Ilyenek például az elvakult párthívők, vagy a vallást a fanatizmusig vivők. Most pedig ne másokra gondoljunk, hanem magunkat vizsgáljuk meg!
Ha tagadjuk, ha bevalljuk, mindnyájan függőek vagyunk, csak függőségeinkben különbözünk.
Miért? Azért, mert egy beteg világban élünk. Olyan világban, ahol az erőszak, az önzés uralkodik, és az emberek nagy része nem boldog. Olyan világban, ami bármikor megfordulhat körülöttünk. Minden függési forma kialakulása mögött meghúzódnak feldolgozatlan érzelmi zavarok.
Az alkoholista számára nem az alkohol a legfőbb probléma, a tv-függőnek sem a tévé és a kényszeres evőnek sem csupán a táplálékforrás. Ezek eszközök, de nem az okai a betegségnek.
A gyógyulás az önmagunkkal való szembenézéssel kezdődik. Ha van bátorságunk szembenézni magunkkal, és nem akarunk tovább hazudni, elindulhatunk egy szebb, teljesebb, boldogabb úton. A döntésünktől függ, de külső segítségre is szükség lehet.

Jó útkeresést! Kívánok egy szabadabb, igazabb utat!