Időnként falakat építünk magunk köré. Hogy ezek a falak menyire károsak, vagy hasznosak, attól függ, milyen funkciót töltenek be.

Ha nincsenek falak, korlátok, kerítések, akkor az érzelmeinket túlságosan szabadjára engedhetjük, ami sok bajt okozhat. Ha nincs önuralmunk, akkor olyanok vagyunk, mint egy lerombolt város, aminek nincsenek falai:

"Mint a megromlott és kerítés nélkül való város, olyan a férfi, akinek nincsen birodalma az ő lelkén!" Péld 25:26

Fal, vagy inkább védőkorlát a Tízparancsolat is. Szabályoz, hogy megvédjen attól, hogy a mélybe zuhanjunk. Bod Péter, 18. századi református lelkipásztor így fogalmaz:

„Micsoda a törvény? Erős sövény, mely kirekeszti a gonoszokat, Város kőfala, amely őrzi a jókat"

Hirdetés!

Határt szab a bűnnek, helyes tettekre indít. A Tízparancsolat mindenre kiterjed a maga egyszerű tömörségében. Ezt nem mi építettük, de érdemes figyelembe venni. A Tízparancsolat több, mint a tilalmak rövid sorozata. Nemcsak arra terjed ki, hogy mit nem szabad cselekednünk, hanem arra is, hogy mit kell cselekednünk. Nemcsak tartózkodnunk kell a bűnös cselekedetektől és gondolatoktól; meg kell tanulnunk jóra használni Isten adta képességeinket és ajándékainkat. Tehát minden nemleges parancsnak van egy igenlő párja.

Például a hatodik parancsolatnak: „Ne ölj!", pozitív oldala is van: „Őrizd az életet!" Az engedelmes ember számára a Tízparancsolat védőfalat jelent, meg akarja oltalmazni az embert a törvényszegés okozta minden rossztól. Ha egy szülő rászól a gyerekre, hogy ne lépj le az úttestre, nem gátolni akarja a szabadságát, hanem meg akarja védeni az életét. Ezért a korlát. Valahogy így van ez a tízparancsolatnál is. Jézus ugyan azt mondja, hogy új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek, de valójában ez a tízparancsolat röviden összefoglalva. Az egész arról szól, a szeretetről, a szeretetről Isten és az emberek iránt.

Falakat építhetünk azért is, mert valami bántás ért, és e mögé bújva próbáljuk megvédeni magunkat. Az ilyen ember érzéketlennek tűnhet, megkeményíti a szívét. Ezek a falak azonban nemcsak a bántást, a szomorúságot, hanem az örömöt is távol tartják. Falak vannak az emberek között, ha elszigetelve, elidegenedve élik az életüket.

Ha bezárjuk magunkat a saját kis világunkba, nem törődve azzal, hogy mi van a másikkal, csak a saját problémáinkkal vagyunk elfoglalva. Sokszor az egymással beszélő emberek között is látszik a fal, amin a szavak értelme már nem jut át. Halljuk persze, mit mond a másik, de csak a saját gondolataink szűrőjén át. Időnként jó a fal mögé bújni, egyedül lenni, visszahúzódni. De ez csak rövid ideig tanácsos. Hogy átgondoljuk tapasztalatainkat, terveinket. Utána nyitni kell, kapcsolatok kellenek, hisz az ember társas lény. A falon legyen ajtó, a kerítésen legyen kapu!

Többféle falról volt szó, ezeket különbözőképpen kell kezelni. A védőkorlátokat vegyük figyelembe, legyen egy fal, ami az túlzott érzelmeinket, érzelem kitöréseinket, főleg haragunkat meggátolja, de magunk köré ne építsünk falakat, amik a kapcsolatainkat meggátolná!