„A gondviselés az emberi sorsba nem avatkozik, mert ez a szabadság megsértése lenne, ilyesmit nem tesz. Amit tesz, hogy szüntelenül olyan helyzeteket kínál, amelyek, ha helyesen választunk, fölemelnek, ha ostobák vagyunk, persze maradunk ott, ahol voltunk, vagy még jobban elmerülünk.” (Hamvas Béla)

/A levél ITT>>>/

Különféle hagyományok, vallások, kultúrák, ezáltal különféle utak vannak arra, hogy az ember, hogyan érje el Istent. A világ különféle pontjain más és más utak álltak az ember számára nyitva. Ezeket összehasonlítani, és külön – külön érdemes megvizsgálni, de semmiképp sem összekeverve azokat. Frithjof Schuon: A vallások transzcendens egysége című művét érdemes elolvasni ahhoz, hogy ebben a kérdésben tisztán lássunk. Jó példa lehet erre egy piramis, aminek bár minden oldalán el lehet jutni a piramis csúcsához, de azok mégsem egyforma oldalak. Sok mindenben különböznek. A „tradicionális iskola” tanítóitól azt tanultam, hogy valaha elég volt egyetlen mondat a Mestertől, vagy egy Szent Könyv egyetlen sora, hogy az úton járó ember elérje a paradicsomot, a megvilágosodást, a nirvánát. Ma viszont körül kell vennünk magunkat minden Szent Könyvvel, minden utat tanulmányoznunk kell ahhoz, hogy egyáltalán el tudjunk indulni a végső cél, az isteni megvilágosodás felé.

Jézus, Buddha, Krisna sokak szerint próféták, számomra Isten inkarnációi, isteni testet öltések a Földön. A történelem kezdete, és a vallások megjelenése egy végtermék. A Sötét Kor (Kali yuga, Antikrisztus kora) „termékei”. Mikor az ember elbillent a középpontról, és elveszítette Isten közelségét, akkor elveszített a pillanattal való kapcsolatát is, így jött létre a történelem. És mivel isteni természetét elveszítette, szükségessé vált a vallások megjelenése (Isten beavatkozása által), hogy az útról letévedt embert, visszavezessék Istenhez, a Forráshoz. Így a Szent Könyvek Isten könyvei. A Biblia, a Védák, a Bhagavad-Gíta mind-mind Isten tanítása. Nemcsak, hogy Isteni sugalmazások voltak, hanem Isten mondatai. Ezek az „emberek”, amikor elérték a Felébredést, a Mennyországot, többé nem rendelkeztek saját egoval, a mai értelemben vett személyiségük megszűnt, ezáltal pontosan tudták, hogy cselekedeteik immár az isteni terv részei.

A modern ember rendkívül elkényelmesedett. Amikor eldöntöd Magadban, hogy megpróbálsz változtatni a világon, tenni akarsz a világért, akkor fel kell készülnöd arra, hogy rengeteg akadállyal fogsz szembe találkozni. Rengeteg lesz a konfrontáció, a kellemetlenség. Viszont a mai ember alapvetően kerüli a konfrontációt, kényelmes. Inkább a széles és könnyen járható utat válassza, a keskeny és rögös út helyett. A mai ember sikert akar, pénzt, csillogást, ezért taníttatja a gyermekeit is. Ahogy szokták mondani: nagy házat, kőkerítést, nagy autót, nagy feleséget! Nagyon kevesen mondjuk azt a gyermekeinknek, hogy egy a dolgod: jó embernek maradni, minden körülmény között! Emellett pedig a mai ember elveszítette a teremtés képességét, csak választani tud az elé rakott dolgok közül. Hiába a technikai civilizáció, a modern ember, csupán kombinálja a régi ember tudását. Az új aranykor eljövetele előtt, az Antikrisztus korának ki kell teljesednie. Sajnos úgy látom, hogy az a feladatunk maradt, hogy őrizzük a „fényt”, és azt átörökítsük a következő generációnak! Úgy kell mindennap élnünk, mintha az lenne az utolsó napunk. Meg kell halnunk minden reggel, hogy ne féljünk többé a haláltól! Memento mori…

Valójában a változást, mindig önmagunkban kell megkezdeni, hiszen minél nagyobb a belső békénk, annál jobban látjuk a világban a rendet. Annál inkább szebbé válik minden pillanata az életnek. Akiknek nem elég az a bizonyosság, amely már évezredek óta elérhető mindenki számára, azon lehetetlen segíteni. Ahogy egykor Papp Endre Atya fogalmazott, ha megjelenne Nekik Jézus, és tótágast állna előttük, az sem változtatna Rajtuk semmit sem! Az útmutató ott van mindenki előtt! Ezernyi könyv formájában. Ami pedig a legfontosabb, ki kell békülni azzal, hogy az emberiség a jelen tényállás szerint, elveszett. És egyre kevesebben vannak azok, akiknek az a feladata, hogy őrizzék Isten Hagyományát, és felkészüljenek az utolsó nagy csatára, az apokalipszisi háborúra, amit a legkésőbb mindenki átél, a saját halála pillanatában…

„A centrális cél közvetlen közelében lévő ember már nem érinthető meg. Az úton haladó, felülről vezérelten és alulról felfelé haladó embernek azonban lehet ártani, és ő az, aki igazán számít. A Homo Comprehensivus nem kezdhető ki, és a Homo Damnatus már elveszett, de éppen a Homo Viator az, aki ebből a szempontból leginkább ki van téve ezen erőknek, holott ő méltó lenne arra, hogy ne legyen kitéve teljesen. Az Isten-fokot a Sátán sem kezdheti ki, a sötét erők még kevésbé, de az úton haladó emberi személyiség, olyan személyiség, akiben a személyfelettiség jelenléte villanásszerűen megjelenik, de még nincs igazán jelen. Ha igazán jelen lenne, akkor már védekezni tudna bensőleg és autonóm módon, de ezt még nem tudja. Tulajdonképpen ezen emberek érdekében nyilatkozik meg minden tanítás, minden óvó és védő kijelentés. Maga a Buddha azt mondta, hogy azokhoz szólok, akiknek a szemét már csak kevés por fedi’. Nem azokhoz, akiknek a szeme be van temetve homokkal, porral, és nem azokhoz, akiknek a szemét nem fedi már semmi, hanem azokhoz, akiknek a szemét kevés por fedi. Ezekhez szól a világ minden tanítása.” (Dr. László András)