Látom a Facebookos bejegyzéseket és érthetetlenül szemlélem, hogy a demokrata barátaim közül többen is ellenzéki pártként állítják be a Jobbikot. Senkit nem szeretnék megbántani, de a Jobbik szerintem egyáltalán nem az.
Akinek ideológiája és értékrendje a hatalmon lévő kormányéval szinte a megszólalásig azonos, úgy az a párt eleve nem is lehet ellenzéki. A Jobbik tehát nem ellenzéki párt, hanem a Fidesz vetélytársa, akik rivalizálnak egymással.
Olyannyira, hogy a regnáló Fidesz-kormány 2010 óta folyamatosan csak a Jobbik vitorlájából lopja ki a szelet. Vona Gábor fütyül, Orbán Viktor miniszterelnök pedig táncol rá.
Hogy bizonyítson, olykor még akkor is, ha éppen nincs zene. A Jobbik a Fidesz árnyékkormánya, vagy a Fidesz-kormány árnyéka, kinek, ahogy jobban tetszik, a lényeg teljesen mindegy. Kövér László kiviteti az Uniós zászlót a Parlamentből, Gaudi-Nagy Tamás pedig kidobja annak ablakán. A szándék azonos. Naná, hogy néha odasóznak egymásnak, hiszen mindkét csapat nyerni szeretne és esélyes is a győzelemre.
Be kell látni, hogy Simicska Lajos nem pusztán okos ember, ő egy lángelme. Egy zseni, aki akárcsak régen a Fidesszel, úgy most a Jobbikkal is csupán egy fontos ideológiai küldetést teljesít. Ő egy közös értékrendet áthidaló kapocs, a jelen korunk hídembere. Egyfajta garancia arra, hogy az ideológia és az értékrend – ha egyáltalán lehet annak nevezni – továbbra is fennmaradhasson. Úgy kell nekik a Jobbik, akár az éhes szájnak a falat kenyér.
Ha ők most nem lennének, akkor helyettük a népnek egy másmilyen ideológiai alternatíva közül kellene választania. Magyarán, a Fidesz-kormány bukása esetén – ami a nép nagyfokú elégedetlensége esetén ugyebár eleve törvényszerű – valamelyik balliberális értékrendű pártnak kellene nyernie, s Uram bocsá’, akár még Gyurcsány Ferenc is lehetne újra miniszterelnök. Így viszont bármi történik a magukat keresztény nemzetinek mondó jobboldalon, akkor is egy lesz a zászló és egy marad a tábor. Vagy mondjam érthetőbben úgy: egyben marad a táboruk.
Most az a megtévesztő faramuci helyzet állt elő, hogy testvér küzd testvér ellen a ringben. Ha pedig 2018.-ban a Jobbik nyer – amire mondjuk ki, sajnos van esélyük – csupán szerepcsere történik, de az elv és az ideológia a régi marad. Annyi változik, hogy akkor majd Orbán Viktor fütyül, és Vona Gábor táncol, de ők a szerepcsere után is újfent tovább rivalizálhatnak. Ha azt tapasztalják, hogy az ellenzékük esélyessé válik, úgy bedobnak ellenük a ringbe egy csomó szépen csengő demokrata névre keresztelt kamupártot, és nép beveszi a cukros cumit.
Az ellenzéküknek tehát ellenük esélye nincs. Ők legfeljebb csak a demokrácia látszatát fenntartva tovább dagonyázhatnak a bűzös magyar posványban. Az lesz a szerepük, hogy asszisztáljanak nekik.
Kedves demokrata barátaim! Öntsünk tiszta vizet a pohárba. A Jobbik, nem egy ellenzéki párt! A Fidesz őket soha nem is tekintette annak. Tudom, kemény szavak ezek, de ezt a fontos, sokunkat húsbavágóan érintő magyar közéleti kérdést én így látom…
Kövess bennünket: Facebook oldalunk
Olvasta már?
Címlapon: