A házépítés az alapok lerakásával kezdődik. Az új ismeretek elsajátítása az alapok megtanulásával kezdődik. A sportban is rendkívül fontos az alapozás. Bármiről legyen is szó, erős alapok kellenek.

A mesében Mekk mester a tetővel kezdte a házat, utána próbálta építeni a falakat. Ezt megmosolyogjuk. De vajon az élet minden területén az alapokkal kezdjük-e? Lehet pl. valaki tanult, diplomás, akár több diplomás, vezető beosztású úgy, hogy az erkölcsi alapok nincsenek meg. Kész a felépítmény, a tudásból a ház, a vár. De lehet, hogy emberségből megbukna, mert hiányzik belőle a legalapvetőbb empátia. A tanulással az emberek nem válnak automatikusan jobbá.

Az iskolákban mostanában sokszor azt tapasztaljuk, hogy túl sokat akarnak megtanítani. Nagy a tananyag. Haladnak, haladnak, haladnak, miközben még az alapokat, a lényeget se tudják. Érdemes lenne kevesebbet tanítani, de azt mélyebben alaposabban. Ha pedig megvannak az alapok mindenki olyan magas, és olyan formájú házat, palotát építhetne rá, amilyet csak szeretne. Ehhez az kellene, hogy elég motiváltak legyenek, ne veszítsék el az érdeklődésüket, hiszen minden ember értékes, de ezek az értékek nem minden esetben tudnak kibontakozni.

De térjünk vissza az alapokhoz! Mi is legyen az az erős alap, amire építkezni lehet? A Bibliában található egy példázat a sziklára, és a fövényre épült házról.

"Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása." Máté 7:24-27

Külsőre a két ház nem különközözik egymástól. A sziklára épült ház kibírja az időjárás viszontagságait, de a fövényre épült könnyen összedől. A sziklára nehezebb volt építkezni. Választhatták a hegy oldalában lévő sziklákat, amelyek szilárdan álltak az idők viszontagságaival szemben. Viszont nehezebb volt a megközelíthetősége. Választhatták a hegy lábánál elterülő sík fövényes részt is, ha készek voltak az alapozással leásni olyan mélyre, hogy elérjék vele a sziklát. Ilyenkor az építkezés folyamán kellett nagyon komoly munkát végezni. Aki nem fektetett bele kemény munkát, csak a fövényre építkezett, számolnia kellett azzal, hogy a fövényt a víz hamar el tudta mosni, a lerakódott homokot pedig a szél el tudta fújni. De láthatjuk, hogy ez nem egy építkezési tanácsadás, hanem egy példázat, egy hasonlat. Isten, Jézus Krisztus a szikla. Azt az ember hasonlítja össze, aki hallja és meg is cselekszi, és azt, aki hallja, de nem cselekszi meg az Ő beszédét. Néhány utalás még arra, hogy ki is a kőszikla:

“Az Úr az én kősziklám... ő benne bízom...És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kívül?” (Zsolt 18:3, 32).“És mindnyájan... ittak a lelki kősziklából, amely követi vala őket: e kőszikla pedig a Krisztus volt” (1 Kor 10:4).

Erős alapok kellenek az élet minden területén. Ha elfelejtkeztünk az alapozásról, térjünk vissza most, és rakjuk le az alapokat! Tartsuk szem előtt, hogy ki is az a lelki kőszikla, akire érdemes felépíteni az életünket!