Régi ismerősömmel a kellemes napsütéses időben a járdán ballagunk. Fiatal, divatosan öltözött pár közeledik felénk. A duó hölgytagján feszülő zsebkendőnyi miniszoknya láttán barátom feje mozgásba lendül, szeme jojózni kezd. Szája elragadtatott sóhajokra nyílik.
- Hú, ez a mozgás! Isteni, oltári!
A férfi-miközben kitartóan ájuldozik-kezével megtörli izzadó homlokát. Különben régóta nős, de a lelke változatlanul fiatal.
- Nem ismerek magamra. A napi látvány rendre elbódít. Úszom a fantázia egyre mélyülő tengerében, egyre jobban vágyom az újra, az ismeretlenre. Eddig még különben nem csaltam meg a feleségem. De ki tudja, mi jön ezután? A pillanatok kiszámíthatatlanok, a lelkiismereti gátakat átszakíthatják az az egyre színesebb, egyre követelőzőbb víziók. Meddig bírom?
Kinyújtott kezemet észre sem veszi, köszönés nélkül elindul egy ringó csípőjű szőke üdeség után. Lélekben már ledobta minden göncét...
Józsa Zoltán
Kövess bennünket: Facebook oldalunk
Olvasta már?
Címlapon: