A múlt héten kétszer fagyott meg az ereimben a vér. Először, amikor hallottam, hogy milyen szörnyű gyilkosság/tragédia áldozata lett egy 17 éves lány, másodszor pedig, hogy milyen gyűlölet ébredt az emberekben a vádlott iránt.

Én nagyon sajnálom a lányt, de megmondom őszintén, most már a fiút is. Ez a kijelentésem, lehet hogy némelyeket megbotránkoztat, de amilyen válogatott kínzásokat helyeztek neki kilátásba... Meg már állítólag el is kezdődött. Megdöbbentő látni, hogy mennyi gyűlölet van az emberekben. Gyilkos düh ébredt sokakban, pedig ebben az össze-vissza híresztelésekben nem tudhatjuk az igazságot.

Nem mondom, hogy ártatlan, mert egy nagy hibát biztos, hogy elkövetett, tudatmódosítót vett be. De hányan és hányan esnek ebbe a hibába. Nem mondom, hogy ártatlan, de ne legyünk már ennyire gyűlölködő, kegyetlen vádolók. Ez a véleményem természetesen nem jelenti azt, hogy ne érezném át a lánynak, és a családjának a fájdalmát. Őszinte részvétem nekik! Hogy miért írok mégis? Mert megdöbbentő mértékű az a gyülölet, ami árad... 

A lányt már nem tudjuk felébreszteni. Agresszióval, és gyűlölettel pedig nem lehet semmilyen problémát megoldani. A büntetésnek törvényes keretek között kellene maradnia, és nem szabadna hagyni, hogy önbíráskodásba átmenjen! Nagy büntetés számára az a tudat is, hogy miatta kellett egy embernek meghalnia. Ez a lelkiismeretében már örök nyomot hagy.
A Biblia így ír:

"Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!" Péld 20:22 "Ne mondd ezt: amiképpen cselekedett én velem, úgy cselekszem ő vele; megfizetek az embernek az ő cselekedete szerint." Péld 24:29

Mi nem tudunk igazságosak lenni, és nincs bennünk igazi szeretet. Jézus megígérte a keresztfán a jobb latornak, hogy vele lesz a Paradicsomban. Isten rábízta egy gyilkosra (Mózesre), a népét, hogy kivezesse Egyiptom földjéről. Dávid király lelkét terhelte Uriás halála, mégis Isten szent embere volt. Mielőtt ezeken is megbotránkozunk, kicsit legyünk alázatosabbak, lássuk be, hogy mi nem láthatunk át mindent, hisz csak Isten képes a szíveket vizsgálni!
Ezért nem a mi dolgunk az ítélkezés. A mi dolgunk Isten útjának keresése, és hogy arra törekedjünk, hogy az Ő segítségével gyűlölet helyett szeretet ébredjen a szívünkben.
Egy eset kapcsán hoztam fel a gyűlöletet, de sajnos elég gyakran tapasztalható. Például azért, mert egy másik párttal szimpatizál, vagy esetleg egy másik focicsapatnak drukkol...

Én azt kívánom minden kedves olvasónak, hogy a szeretet fénye ragyogjon rá, ő maga is szeretetet árasszon, és hírből se ismerje a gyűlöletet!