Ez Hippokratész óta az orvostudomány legfontosabb alapelve. Úgy mondja a latin: Nil nocere. Ha már segíteni nem tudunk, akkor legalább ne ártsunk! Alapelv ide, alapelv oda, bizony nagyon sokat ártunk. Én azonban most nem az orvostudományról akarok beszélni, hanem a saját kis életünkről, amire leginkább hatni tudunk.

Vajon képesek vagyunk úgy élni az életünket, hogy ne ártsunk? Bizony még a legjobb szándékkal sem...
Sokszor nem is tudjuk, észre se vesszük, nem is foglalkozunk vele, hogy mennyit ártunk. Árthatunk a környezetünknek, a körülöttünk élő állatoknak, embertársainknak, önmagunknak...

A Föld, amelyen élünk, több sebből vérzik. De még így is gyönyörű, látszik rajta, hogy jól meg tervezték, látszik a rendszer, a finom egymásra hangoltság, a harmónia. Ez azokon a helyeken látszik jobban, ahol az ember kevésbé avatkozott bele. Az ilyen hely persze egyre kevesebb. Ha az ember belenyúl, akkor borul az egész. Lehet, hogy valamilyen kártevő ellen küzd, azt írtja. Ha pl. ragadozóról van szó, elszaporodhatnak a zsákmányállatai, vagy éppen kihal az az állat, ami vele táplálkozott... Nem mondom, hogy nincs rá szükség, de nagy átgondolást igényel, hogy mikor, mibe, és hogyan avatkozunk bele. Környezetszennyezés témában rengeteg mindenről lehetne beszélni. Részletekbe most nem mennék bele, de érdemes átgondolni, hogy mi az, amit otthon megtehetünk, hogy kevésbé ártsunk, hogyan tehetnénk háztartásunkat környezetbarátabbá.

Sokan szót emelnek az állatkínzás ellen, de abba kevesen gondolnak bele, hogy mennyit szenvednek a "táplálék" állataink, amíg az asztalunkra kerülnek. Abba pedig még kevesebben, hogy mennyi szenvedéssel jár a tej-, és a tojásipar. Azért vannak. Biztos? Szerintem inkább azért, hogy szabadon élhessenek, és nem kegyetlenkedések közepette. Nekünk nem létszükség.

"És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül. /A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn." 1Móz 1:29:30

Vagy ott vannak a kísérleti állatok, az állatkerti, a cirkuszi állatok... A gondolat folytatását Önökre bízom.
Mi, hétköznapi emberek, embertársainkat tetlegesen általában nem bántjuk. (Persze sajnos arra is van példa.) A verbális bántalmazás viszont annál gyakoribb. A szavainkkal ártunk, és talán észre se vesszük... Vagy mondjuk azzal, hogy az arcába fújjuk a füstöt. Árthatunk a gyermekeinknek pl. azzal, hogy túlterheljük. Itt most gondolok a mai iskolákra, a napi nyolc-kilenc órára középiskolában, vagy a túl nehéz táskára általánosban.

Árthatunk magunknak is. Alkohol, cigaretta, kábítószerek, egészségtelen táplálkozás, mozgásszegény életmód, kevés pihenés...

Ez egy óriási téma. Mindenről nem tudok beszélni. Viszont szeretném egy kis tovább gondolásra bíztatni Önöket. Arra, hogy gondolják át, mi az a terület, ahol jobban meg tudják valósítani a "ne árts!" alapelvet.