Találkozás az aranymisés Mag Mátyással Ötven éves papi életpálya állomásait mutatja be ez az írás.

A cikk 2015-ben jelent meg az Új Ember című hetilapban. Mag Mátyás atyát ötven éve,1965.június 20-án szentelték pappá Egerben. A nyugalmazott római katolikus lelkész több évtizedes ózdi papi munkálkodásának köszönhetően sok embert ismer. Számos híve, tanítványa van, hiszen gyermekeiket keresztelte, jelenleg pedig kórházat, szociális otthonokat látogat. Egyeken született katolikus családban, amelyben mindig összetartó erő volt a becsület és a vallás.

                                            Hit, remény, szeretet. 

- Hit nélkül nem lehet tetszeni az Istennek és az embereknek sem. Isten tagadhatatlanul jelen van a történelemben, amely sokszor szép, értékelendő, építő, ám nemegyszer rút és elitélendő, nem Isten akarata szerint való.

- A viharban hánykolódó csónakban az apostolok hittek abban, hogy egyedül Jézus mentheti meg őket. Jómagam is hiszem és vallom, hogy a mai világban hánykolódókat is Jézus és a keresztény eszmékbe vetett hit mentheti meg a pusztulástól. Remény és reménytelenség között telik el az ember élete. A hívő kéri a Jóistent:

"Segíts át az élet tengerén!"

Az ember nem homokra, hanem sziklára akarja építeni házát, hogy minden vihart kibírjon.
Gyengeségében érzi, hogy erősebb segítőre van szüksége.

- A remény tápláló gyökere a hit, amely legyőzi a világot. Remélem, kifelé haladunk a mai idők reménytelenségének hullámvölgyéből. Bűntetlen élettel növekedjen a hit, amely a remény biztos alapja. Minden napunk állandó önnevelésre int és haladásra a tökéleletesedés útján, amelyről a Bibliábanolvashatunk. Több szeretet kellene ebben a gondokkal túlterhelt világban. Nem volna szabad széttépni a segítő szeretet szálait, inkább be kellene iratkozni Jézus iskolájába. Hallgatni az igaz tanítóra és követni őt, aki mint a mágnes vonzotta magához a gyermekeket, gyógyította a testi-lelki betegeket, a helyes útra irányította a megtérőket - hangsúlyozta beszédében Mag Mátyás atya.
 
Gyermekkorának élményei vezették el az igaz hitre. Segítségére volt ebbeb az esztergomi ferences gimnázium és az egri teológia képzése, valamint az állandó önművelés, amely jellemző rá. A teológia évei alatt elsajátította a gépírást és zenélni is tanult. 1965-ben szentelték pappá, elsőként Jászapátiban szolgált káplánként. Itt még latinult misézett a hatalmas templonban. Beszédeire akkor is és azóta is egy teljes hétig készül. Mint mondta, abban az időben igen sokan jártak templomba, sok volt a hittanos, az elsőáldozó. Jászberényben is a kötelesség volt számára a legfontosabb, a napirend teljesítése, a szolgálat.1968-ban érkezett az észak-borsodi városba, Ózdra. Mélységes és őszinte hitet tapasztalt a helyiekben. Családokat látogatott, s meggyőződésévé vált, hogy az embereknek nagy szüksége van Istenre, a hitre, a vallásra, az erkölcsös életre. Maga köré gyűjtötte az elsőáldozó, bérmálkozó gyerekeket és közülük kerültek ki a ministránsok. Ózdi és uraji fiatalokból két beatzenekar is alakult akkoriban, s rendszeressé váltak a beatmisék, de a fiatalok ellátogattak vidékre és a búcsújáró helyekre is.

                                         Együtt a jó hívekkel

- Az elsőáldozók száma negyven és százhúsz között mozgott, a bérmálkozóké négyévente százötven-kétszáz lehetett. Hittankönyvek híján magunk gépeltük a legfontosabb tudnivalókat. Diafilmet vetítettem a gyerekeknek az Ó-és Újszövetségről, karácsonykor és húsvétkor pedig misztériumjátékokat rendeztünk. Megemlékeztünk az édesanyákról, együtt vártuk a gyerekekkel a Mikulást. A demokráciában isaz evangélium hirdetését tartom a legfőbb kötelességemnek. A legnagyobb változást a hitoktatás területén tapasztaltam. Hat iskolában heti 14 órában 514 gyereket tanítottam, s a helyi újságnál az egyházi rovatot is vezettem. A vakok és gyengénlátók egyesületénél helyettes vezető lettem. Volt tanítványaim orvosok, mérnökök, tanárok lettek. Javaslatom alapján tizenöten végeztek egyházi iskolákban és négyen a budapesti kántorképzőben. Az életet hivatásnak és áldozatos munkának tekintem. Ma is a Bibliából és a hivatásomnak élek. Nyugdíjasként mostanában a korábbiakhoz képest több időm jut az önművelésre. Tele vagyok tervekkel, jövőt építő gondolatokkal, s ötleteimet megosztom a szociális otthonokban élőkkel és a kórház betegeivel, akiket rendszeresen látogatok. Misézek nekik, és közösen üljük meg az ünnepeket. Minden korosztályhoz szól a küldetésünk. Munkámnak, szemléletemnek ötvenéves mottója:

"Szerettem az igazságot,gyűlöltem a hazugságot"(VII.Gergely pápa).

Ötven éve tartó papi szolgálatom évfordulója a visszatekintés napja, amikor köszönet és hála tölt el. Nem az ünneplés nyűgöz le, hanem az emlékezés, a mediáció. Tanítottam, neveltem,és mindezeket magamon kezdtem. Úgy érzem megtettem, amit megkövetelt tőlem a hivatásom, az egyház, a jellemes keresztény élet. Együtt a jó hívekkel... Gondolatban most újból végig járom a várost és környékét ,meglátogatom azokat az embereket, akikkel nagyon együtt érzek, mert ismerem őket, az egyéniségüket, a gondjaikat. Úgy érzem,hogy maradandó hitet adtam nekik- fogalmazott az aranymisés Mag Mátyás atya.

Józsa Zoltán
Új Ember katolikus hetilap,
2015.július 5.