Amerre járunk, kirándulunk nyomokat hagyunk magunk után. Lábnyomaink ott maradnak a tengerpart homokjában, a hegycsúcsok ropogós haván, és a nyári mezők letaposott füvén. Én sem szeretnék mást, mint nyomokat hagyni új rovatunk olvasóinak lelkében, hogy kedvet kapjanak felkeresni azokat a helyeket, ahol jártam. Jó kalandozást!
Kedves október, nem toltál ki velem, ahogy megígértem túrázok minden időben!
Szombati úticélunk Szádvár volt, és ifjabb Péter is velünk tartott.
Háát ... kár hogy nem tudom a képekhez mellékelni az esőcseppek finom szitálásának neszét, a köd fojtotta növényzet illatát, a varjúkárogást, az avar surrogását a lábunk alatt, mert úgy lenne teljes az élmény. Így csak annyit tudok mondani:
ne riasszon senkit el az időjárás, az őszi kirándulásnak semmihez sem hasonlítható hangulata van!!!!
A táj soha máskor nem látható arcát mutatja, a vár romjaiban is áhítatot vált ki, és sorsokról, történelemről mesél ...
Nézzétek meg ti is! ITT>>>
Kövess bennünket: Facebook oldalunk
Olvasta már?
Címlapon: