Az Ózdi Magazin internetes oldal munkatársát, Kerékgyártó Mihály urat az 1990-évek elején ismertem meg az Ózdi Vasas szerkesztőségében. Emberi karakteréből eredően a közvetlensége példamutató volt, örömmel beszélgetett a fiatal külsős munkatársakkal. A szakmáról és az élet egyéb dolgairól egyaránt.
Az országos sajtó mellett a Borsod megyei lapokat is rendszeresen tudósította a régió fontos eseményeiről, érdekességeiről. Ma is aktív, hosszú évtizedek óta térségünk információs krónikása. Szellemi munkássága értékes produktum az utókor számára! Jó egészséget és további sikeres alkotói munkát kívánunk Kerékgyártó Mihály úrnak!
Visszatekintő írásunk 2002-ben jelent meg az Észak-Magyarország hasábjain.
Sokak által ismert ember az észak-borsodi városban Kerékgyártó Mihály. Intellektuális alkat, segítőkész ember. Írásai és fotói több évtizede folyamatosan jelennek meg különböző lapokban, s nyugdíjasként is tollal és fényképezőgéppel állít emléket az ózdi térségben történt eseményeknek.
A helyi MTH-ban végzett hosszú ideig oktató-nevelő munkát, s nem kevés egykori tanítványa ma is példaképnek tekinti. Dolgozószobájában mutatja újságírói munkájának tárgyi bizonyítékait. Oklevelek bizonyítják a most 64 éves Kerékgyártó Mihály munkásságának elismertségét.
- Engem igazolt az élet, mert volt diákjaimtól most is kapok leveleket, közös hangot tudtam kialakítani velük. Az oktató- nevelő munkában a nevelő-oktató szerep volt a meghatározó - világosított fel pedagógiai ars poeticájáról Kerékgyártó Mihály.
- Hogyan fordult figyelme a publikálás és a fotózás felé?
- Olvasói levéllel kezdődött. 1952-ben a Szabad Nép olvasói kérhettek díjtalan árjegyzéket. Kértem és kaptam, s ez nagy örömet okozott. Később a Magyar Ifjúság leközölte a hozzászólásom egy részletét.
- Ön nyugdíjasként is aktív újságíró. Mi a tollforgató alkotó felelőssége?
- A rendszeresség híve vagyok most is, a naptáram tele van feladatokkal. Kiegyensúlyozott életritmust alakítottam ki. Rendszeres a visszajelzés az olvasók részéről, s kapok kritikákat is. Én tudósító, krónikás vagyok, s most is annak érzem magam, mert az eseményeket akarom rögzíteni az utókor számára.
Óriási felelősséget jelent a publikálás, mert egy-egy írás érdekeket sérthet. A szerző nem tudja elkerülni, hogy ne sértsen érdekeket. Sokféle emberrel találkozom, bizonyos helyzetekben az igazság relatív, s ezt nem szabad figyelmen kivül hagyni.
Józsa Zoltán
Észak-Magyarország
2002.június 28.
Kövess bennünket: Facebook oldalunk
Olvasta már?
Címlapon: