Azt hiszem már több éve annak, hogy az első előadást meghallgattam ebben a témában. Abban a pillanatban átéreztem, hogy milyen lehetőség van ebben a dologban. De mit is jelent ez?
Tömören a koncepció annyi, hogy mindenhová és legyen az város, vagy egy kis falu, közterekre, patakpartra, körforgalmakba, minden szegletre olyan növényeket kellene ültetni, amit meg lehet enni.
Nézzük az előnyöket. Esztétikai szempontból ugyanazt el tudjuk érni, mint a teljesen felesleges tujákkal, sövényekkel. Ne mondja nekem senki, hogy egy cseresznyefa virágzásának szépsége nem vetekszik a legszebb tujával. A kérdés inkább úgy áll, hogy az ember a saját környezetét miért nem eleve olyan növényekkel ülteti tele, amit meg lehet enni?
Próbálkoztam több településen ezzel a koncepcióval, de senki nem mert belevágni. Persze beláttam az indoklásokat és a félszet is ettől a dologtól. Hogy nézne már ki, ha gyerekek lógnának a fákon és dézsmálnák a cseresznyét? Ez az a pont, amin nagyon nehéz túllépni. Pedig pont ez a lényeg. Inkább azon a fán lógjanak, mint az én kertemben. Ráadásul ezt a közösség ültetné a közösségnek. Tulajdonképp két dolgot kell elérni és ezek inkább a tudatformáláshoz tartozna. Az egyik, hogy ne úgy szedje le senki a gyümölcsöt, hogy az egész ágat letöri. A másik pedig, hogy csak annyit szedjen le, amit meg is eszik. De kérdem én, ha ennyit se tudunk elérni, akkor van értelme bármit is megpróbálni? A magyar kultúrában is megvan ennek a gyökere. Régen a falvak határába azért (is) ültettek eperfákat, hogy az éhes vándornak ne kelljen bekopogtatnia élelemért. Ha pedig ezeket az ültetéseket odafigyelve tesszük meg és próbálunk arra törekedni, hogy szinte minden hónapban legyen, ami éppen beérik, akkor nagy eredményeket érhetünk el.
Tudatot formálni nem csak úgy lehet, hogy beszélünk a dolgokról. Van olyan ország, ahol a hivatali korrupciót azzal sikerült visszaszorítani, hogy az ügyintézésre való helyeket tágra nyitották és az egykori szűk kis ablakokat nagyokra cserélték. De itt van Kazincbarcika példája is, ahol egy-egy épület igényes lefestésével még az én közérzetem is megemelik, amikor arra utazom.
Valahol majd, egyszer egy településen valaki meglátja ebben a dologban a fantáziát, veszi a fáradtságot és az iskolásokkal együtt ülteti el a fákat, néha biológia óra helyett esetleg megöntözik, ápolják őket. Nem konyhakertet, hanem konyhatereket ültetnek be. Ha pedig ez bekövetkezik, akkor elmondhatja majd, hogy az ő települése ehető és csudájára jár majd a világ.
Kövess bennünket: Facebook oldalunk
Olvasta már?
Címlapon: