„Magunknak, gyermekeinknek, unokáinknak tartozunk azzal, hogy megörökítsük a város értékeit.” 

„Édesapának, Vass Tibornak az ipartörténeti témája nagyon „megfogott”. S ahogy fejlődött a Gyártörténeti Bemutató, majd később Múzeum, minden szabadidőmet ott töltöttem. Ez színes gyerekkort jelentett. A gyártörténeti bemutató és múzeum létrejöttében és működésében szemlélőként vettem részt, bár időnként Édesapa „bedobott” tárlatvezetésre” – emlékezett a kezdetekre ifjú Vass Tibor, ózdi helytörténész.

Általános iskolai tanulmányait – négy nővéréhez hasonlóan – a Gyártelepi Általános Iskolában végezte. A gyár mellett nőtt fel, így érdeklődése is a kohászati pálya felé irányult. 1972-ben érettségizett a miskolci Gábor Áron Kohó- és Öntőipari Szakközépiskolában, majd két évvel később technikusi minősítést szerzett. 1972-ben lett az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozója, az acélműi kemencesori munka után a Minőségellenőrzési Főosztályhoz került. Itt a sorozati (hengersori) végellenőrzéstől az anyagátadásig minden területet megismert. Anyagvizsgálattal 1974-től foglalkozott, a hengerelt készárú ellenőrzése mellett a TKF részére is végzett vizsgálatokat. 1976-ban a főosztály Műszaki Osztályára került, ahol szervezési, gyártásellenőrzési munkakörben dolgozott, részlegvezetői beosztásban volt. A katonai szolgálat letöltése után 1979-ben alapított családot, felesége  az ÓKÜ Telefonközpont dolgozója volt. Lányuk az államigazgatásban dolgozik – Miskolcon -, két unoka varázsolja teljesebbé és boldogabbá a Vass házaspár mindennapjait. Vass Tibor 1980-ban az ifjúsági szövetség ÓKÜ Nagyüzemi Bizottság munkatársa, majd budapesti és moszkvai tanulmányok után rövid ideig a városi-járási bizottság élén állt. 1983-ban a városi tanács Műszaki Osztályának munkatársa. Az építéshatósági munka mellett feladatként kapta a szociális jellegű telepfelszámolást. E munkakör ellátásával rálátása volt az egész város szerkezetére, annak állapotára. 1986-ban feladatul kapta a Közterület Felügyelet ózdi megszervezését. Először vezetőként, majd kérte felmentését és beosztott felügyelőként végezte munkáját. 2002-től elmélyült a helytörténeti munkában, megjelent köteteit egyéni és társszerzőként jegyzi.

Ipari történelem

 
- A MANDA keretein belül az évek alatt hatalmas munka folyt, melynek keretében feldolgozták az ózdi sajtó jelentős részét. Ehhez átadtam több évfolyam számait. Sajnos az alapvető cél mindeddig nem valósult meg, jelenleg „nem hozzáférhető”. Hat évtized helyi, zömmel kohászati híranyaga nemcsak a kutatók, hanem a laikus olvasó számára is óriási értéket jelent, jelenthetne.

- Jelenleg a Durvahengermű történetén dolgozom. Édesapám megírta a Nagyolvasztó történetét, az építéstől a szomorú bontásig. Elkészítette az ózdi acélgyártás monográfiáját, a „Túlélés ára” címmel jelent meg a Finomhengermű története és mindenki kézbe veheti a közlekedés, vagy Iparvasút története című munkát is. Két éve ismerhettük meg Csákányovszki Sándor kiváló munkáját a FAM krónikát. Tavaly előtt elkészültem a „Tűzálló” történetével, s már csak pénz kellene, hogy megjelenjen. A „néhai” ÓKÜ vertikumát tekintve még három gyárrészleg, gyáregység történeti összefoglalója van hátra. A karbantartási vonal témáját Bokor Sándor feldolgozta, és információm szerint Horváth Károly az energiaszolgáltatás történetének bemutatását munkálkodik. Mint említettem, jelenleg a Durvahengerművel foglalkozom. Édesapám összeállított két témavázlatot, az egyik verziója lett volna a Durvahengermű, a másik pedig a Durva és az RDH története. A témavázlatokat elkészítette, de már egészségi okok miatt nem dolgozott rajtuk tovább. Az első verzió mellett döntöttem, hiszen szerencsére az ÓAM részeként üzemelő RDH „velünk élő történelem”. Szerencsés helyzetben voltam gyerekkoromtól fogva, mert nálunk központi téma volt a KÖNYV. Olyan szívet melengető visszaemlékezni rá, hogy nővéreim az én könyvespolcomra mindig oda készítettek könyveket a figyelmembe ajánlva. Az 1960-as évek közepén a központi cég az Ózdi Kohászati Üzemek, így a pályaválasztás nagyon egyszerű volt. Diósgyőrben a Kohóipariban végeztem tanulmányaimat. Nagyon tetszett, tetszik a kohász téma.

- Örülök ennek az élményparknak. A kohászat egykori nagysága ma már ipari történelem korunk fiataljai számára. Párhuzamosan jött, hogy én együtt nőttem fel a helytörténeti mozgalommal. 1962 november 9-én volt az alakuló ülés – örök emlék, hogy gyermekként ott lehettem -, akkor még Múzeum Barátok Köre volt az elnevezése. Egy igazi honismereti csoport alakult ki. Témakörönként mindenki vitt egy-egy területet. Édesapa ipartörténetet, Dobosy Laci bácsi régészet, helytörténet témáival foglalkozott. Alapító tag Mikola Béla bácsi is, aki fiatal építészként szintén településtörténettel foglalkozott. Dr. Faggyas István, illusztrátor, néprajzkutató is a kör elismert tagja volt. Édesapának az ipartörténeti témája nagyon „megfogott”. S ahogy fejlődött a Gyártörténeti Bemutató majd Múzeum, minden szabadidőmet ott töltöttem. Ez színes gyerekkort jelentett. Ugyan szemlélőként láthattam a gyűjtemény gyarapodását, de azért időnként Édesapa „bedobott” tárlatvezetésre. Vasárnap délelőttönként nagy forgalom volt, egyik csoportot Édesapa, a másikat pedig én kalauzoltam – hangsúlyozta Vass Tibor.

Folyt.köv.