Ilyenkor Advent idején, eszembe jutnak az ötvenes évek várakozás teljes időszakai. Drága emlékű szüleim nem tudtak vásárolni babákat, csak baba fejeket lehetett kapni. Elérhetetlen árakkal kellett megküzdenie az akkori anyukáknak, apukáknak.
Csodálatos karácsonyaink voltak mindezek ellenére. Esténként már korán aludni küldött nagymamám. A konyhából különleges hangokat lehetett hallani. Amikor megkérdeztük, hogy mi ez a zaj, kopácsolás varrógép zaja, nagymamám biztatott, hogy aludjunk, mert angyalok dolgoznak, hogy a kívánságokat amit a Jézuskának írt levélben megírtunk teljesítsék. Mi szót fogadtunk, mert másképp nem lesz ajándék.
Szent este mindent megértettünk és imádkozás után birtokba vettük az "angyalok" készítette ajándékokat. A szüleim hálószobájának bútorainak mását, még a kis éjjeli lámpát is amit fel lehetett kapcsolni, a lovacskát amit, ha húztunk mozgott a lába, mintha valóban lépegetett volna. Csak azt nem értettük, miért sírnak a szüleink.
Talán az örömtől amit a kettőjük munkája okozott?
A szegénység miatt, ami mégis csodás karácsonyt varázsolt számunkra?
A szeretett miatt ami a munka során összekovácsolta őket?
Talán mindezek benne voltak a könnycseppekben. Most így öreg fejjel is megtelik a szívem mély hálával feléjük. Most a Barbi babák korszakában a pénz imádat idején. Sajnálom a mai gyermekeket, mert nekik nem dolgoznak az "angyalok" a konyhában. Valami elvette a varázslatot tőlük.
Uram, Istenem kérlek add vissza a gyermekek benned való hitét! Ne a pénz szeretete legyen a lényeg, hanem az egymásnak készített ajándék, amely őrzi a szeretet nagyságát!
Kövess bennünket: Facebook oldalunk
Olvasta már?
Címlapon: