Kollégáimmal beszélgetek - egy idő után értjük egymás. Valakivel nagyon - van kivel éritőlegesen. Maximum problémát okozhat viselkedési neveltetésünk különbsége... emberi normáink széttagoltsága.
Mégis valahol a tolerancia vágya oly elfogadott... ritkán zavart - belső - igazságkeresés, önigazolás.
De Mi közmukások vagyunk. Elégedetlenséggel és a jövő álmaival még mindig. Hinni abban, hogy ha tanultunk és talán öregebbek lettünk is, akkor is, még vágyunk a társadalom hasznos tagjává válni. Még mindig szeretnénk értéket létre hozni. Adni.
Létezik ma ez az abszurd - maga a kommunista jellemző propaganda - "visszaviszlek a munka világába"
És most mi az mi létezik!
Zuhanó repülés.
Hová viszel vissza?
Ha nem értek a jelenlegi politikával egyet - van esélyem? "Emberi -szakmai- bizonyított elfogadással - éveken keresztül/ van esélyem???
Ez a város a mindenkori visszatérésem, egy "anya öle".
Utazom buszon - járom az utakat, mely emberek belső, agyonmosott, zombi gondolatairól szól.
Idióta szövegek "az én/mi vagyok/vagyunk a jobb" végtelen egoizmus a másik megértése nélkül...
Facebook "igazság" tuti megmondása. Vállalások nélkül.
El sem jutunk oda, hogy mit mond, csak a nevet látjuk kit kategorizálunk és azonnal a saját verzióinkat mondjuk.
A város nem lélegzik és a fejlődés tudatát is elutasítja belső hatalmi viszonya által.
1-2-3-4
Ki "pozícióban" van - belső köröket fut...minden szinten
Ki "egyetért" talán létezhet...
Ki "ellenség" az már eltiporni való feladat...
Ki "csakélniakar" maga a tárgy!!! stb...
Mint e sorok írója próbáltam elmenni /helyzetemből is, mint szerkesztő/ rendezvényekre. Hol üdvözölt termék lettem, hol a másik ellensége, pedig csak értéket kerestem, természetesen az intelligenciámhoz képest.
A kategória tökéletes városi jelenség lett.
Egy valami megnyugtat a magyarországi hisztérikus, hatalmi anomália mélységes döbbenetében is.
Még van Ember körülöttem kit oly tisztán tudok ölelni!
Kövess bennünket: Facebook oldalunk
Olvasta már?
Címlapon: