Ilyenkor év végén az emberek általában visszatekintenek az elmúlt időszakra. Átgondoljuk, hogy mi is történt ebben az évben, örülünk a sikereknek, a kudarcokból pedig levonjuk a tanulságot. Terveket készítünk, és megfogadjuk, hogy mit fogunk ezután másképp csinálni.

Hasznos lehet, ha nemcsak az eseményekre koncentrálunk, hanem a lelki életünkre is. Előfordulhatott, hogy dühösek voltunk, és dühünkben olyat mondtunk, vagy tettünk, amit nem kellett volna. Rendeztük már? Bocsánatot kértünk? Utána odafigyeltünk, hogy ne ismétlődjön meg? Lehet, hogy néhányszor megsértődtünk. A sértődéshez legalább két ember kell. Az egyik, aki olyat mond, ami bántó lehet, a másik, aki erre érzékenyen reagál. Ha nem reagálunk érzékenyen, akkor nincs sértődés. Megpróbáltuk már esetleg, hogy sértődés helyett, törekedtünk a másik megértésére? Kideríteni azt, hogy most miért ilyen? Mi bántja, mi áll a háttérben?

Lehet, hogy féltünk is valamitől. Félelmeink nagy része alaptalan. Félünk valamitől, ami nagy valószínűséggel be se következik. Ha pedig mégis, félelmünkkel már azokat a napokat is elrontottuk, amikor még jól érezhettük volna magunkat. Vagy bekövetkezik, de nem is olyan borzasztó, mint előzetesen feltételeztük.

Irigykedtünk-e valakire? Az irigység nagy betegség. Azzal orvosolható, ha igyekszünk örülni a másik örömének. A büszkeség szintén a másokkal való hasonlítgatáson alapul, csak ellentétes előjellel. Míg az irigységnél a másikat tartjuk valamiben jobbnak, addig a büszkeségnél magunkat emeljük fel. Igaz, vannak kevert formák is. Képesek vagyunk akár dicsekedve irigykedni... Egyik se vezet jóra. Valamiben lehetünk jobbak a másiknál, más valamiben meg rosszabbak. Hogy milyen képet alakítunk ki ebből, attól függ, hogy mire fókuszálunk. Ha sok mindenben vagyunk jók, az se jogosít fel a büszkeségre, sokkal inkább hálára, ill. arra, hogy szolgáljunk vele másokat.
Lehettünk szomorúak is az év során. Néha meg kell élni ezt az érzést is... Nem jó elnyomni, viszont beleragadni se jó. Tovább kell lépni!

Még lehetne boncolgatni a negatív érzéseket, de inkább térjünk rá a pozitívakra! Tudtunk-e feltétel nélkül szeretni? Tudtunk-e hálásak lenni? Tudtunk-e örülni? Ezek azok az érzések, amikre érdemes koncentrálni, minél gyakrabban megélni, átélni. Ez jót tesz nekünk is, és a környezetünknek is. Ezekről is vessünk számot, és ha nem sokszor voltunk ilyen állapotban az elmúlt év során, abból is vonjuk le a következtetéseket! Tervezzük meg, hogy jobban odafigyelünk érzéseinkre, lelki életünkre, és amit tudunk megteszünk ezen a téren is! Itt persze nem arra gondolok, hogy igyekszünk becsapni magunkat, és a környezetünket azzal, hogy örömet, vagy szeretetet színlelünk! Az érzések valódi megéléséről van szó. Arról, hogy észrevesszük a jót, és a szépet, és tudunk neki örülni. A Bibliában az „öröm levele” (a Filippiekhez írt levél) börtönben íródott. Ha pedig nem magunkra, nem a saját bajainkra fókuszálunk, hanem a másikra, arra, hogy tudunk segíteni neki, akkor felébredhet bennünk a szeretet érzése.

Én kívánok mindenkinek lelkiekben gazdag, áldott, békés, boldog új esztendőt!