Mindenkinek fáj, ha bántják. Sebeket ejthet lelkünkön a szó. Lehet, hogy igyekszünk erősnek mutatkozni, lehet, hogy már megedződtünk, de belül fáj...
Mennyi fájdalmat okozunk egymásnak akarva, akaratlan...
Mennyire nem tudjuk átérezni a másik szenvedését...
Mennyi gyűlölet fakadhat a szavakból...
Nem véletlen, hogy most jutottak eszembe ezek a gondolatok. Felfokozódott mindez a médiában, a közösségi oldalakon, az emberek párbeszédeiben. A hazugságot az igazság köntösébe öltöztetik, hogy minél többeket megtévesszenek. Keveredik, keverik...
Ha más nézetet vallóról van szó, a kis fekete lufit óriásira fújják, és megsokszorozzák. Ha a médiára hallgatunk, iszonyatos nagyot tévedhetünk.
Gondoltunk már arra, hogy annak a közszereplőnek, hogy fájhat, amikor azok a gusztustalan, mocskolódó cikkek megjelennek róluk, amikor gúnyolják őket, amikor annyi bántó szót vágnak hozzájuk?
Óriási hazugság áradat érkezik a médiából. De az emberek egymást is bántják, ki-ki saját stílusa szerint. Szemben, vagy háta mögött, csúnya szavakat használva, vagy azok nélkül, de gúnyolódva... Az emberek sokszor lebirkázzák, agymosottnak titulálják a másikat. Meg még van sokféle kifejezés, én most nem szeretnék ezek között szemezgetni. De a fájdalom szólal meg abban is, aki ezeket a szavakat használja.
„Az érzelmi agy nem szalonképes.”
Hogy lehet ennek véget vetni?
Ne egymásra mutogassunk, hogy ő ezt mondta, meg azt mondta! Ne arra figyeljünk, hogy ő hogy bánt, hanem arra, hogy mi ne bántsuk a másikat! Nagyobb empátiával forduljunk a másik felé! Próbáljuk megérteni őt is, az ő szemüvegén keresztül látni a világot! Lehet, hogy nem értünk egyet a másikkal, hogy más nézeteket vallunk, de azért még nem kell őt gyűlölni, lebunkózni...
„Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; „ Mát 7:12
A politikából indultam ki, de ez természetesen az élet minden területére érvényes. Nagyon erősen előjöhet még a szülő-gyerek, illetve a tanár-diák kapcsolatban. A szülő talán észre se veszi, mennyi fájdalmat okoz a gyermekének, mennyi kárt okoz a gyermekében. Amikor megfenyegeti, a szülő lehet, hogy nem veszi komolyan, de a gyerek igen, és mély sebeket lehet vele ejteni.
A napokban hallottam, hogy egy szülő mondta egy kisgyereknek, hogy „most már nem szeretlek” Az ilyen kijelentéseket azért jól gondoljuk meg! Meg az olyanokat, amivel elvesszük az önbizalmát, összeromboljuk az énképét.
Ugyanakkor a szülő-gyerek kapcsolatban a bántó szavakon túl a fizikai bántalmazás is gyakran előfordul...
Meg van a fordított helyzet, amikor a gyermek (mondjuk kamasz, vagy felnőtt korában) bántja a szüleit...
Talán a tanár észre se veszi, hogy mennyi fájdalmat okoz tanítványainak gúnyolódásaival, a diák mások előtti megalázásával. A gyereknek fáj a feje, a hasa, szédül, nem akar iskolába menni...
Fél mások előtt szerepelni, lámpalázassá, önbizalom-hiányossá válik. Az iskolát kudarcként éli meg, pedig benne is vannak értékek, amik így nem kerülnek a felszínre. Itt is van fordított helyzet, amikor a diák bántja a tanárt... Lehetne máshonnan is példákat hozni. Ahol ember emberrel érintkezik, könnyen előfordul, hogy fájdalmat okoznak egymásnak, főleg, ha az egyik kiszolgáltatott helyzetben van (kórház, idősek otthona, főnök beosztott viszony)
Figyeljünk jobban oda egymásra!
Ne bántsuk a másikat, ne okozzunk neki fájdalmat! Ha pedig mégis, néha, véletlenül megtörténik, van egy szó erre: „bocsánat”
Mindazt, amit leírtam, ne a másiktól várjuk, mi tegyük meg az első lépést!
Kövess bennünket: Facebook oldalunk
Olvasta már?
Címlapon: