Az Isteni szeretethez talán az Édesanyák szeretete áll a legközelebb. Az Isteni szeretet az agapé. Ez a szeretet azon formája, amely adni és áldozni kész egy másik személyért, annak a legjavát keresve. Önzetlen - azt keresi, ami a legjobb annak, akit szeret, és bármi történjék is, a szeretete megmarad.
Az anya 9 hónapon keresztül a szíve alatt hordozza gyermekét. Ennél szorosabb köteléket el sem lehet képzelni. Benne él a gyermek az anyában, gyakorlatilag egy test, egy lélek. Az anya a saját testéből táplálja a magzatot. A köldökzsinór biztosítja ezt, és a még szorosabb kapcsolatot. Aztán ez a kötődés csökken. Első nagyobb lépés a születés.
Ekkor lazulnak a kötelékek, elvágják a köldökzsinórt, de még mindig rendkívül szoros a kapcsolat. A gyermek teljes mértékben rá van utalva édesanyjára, aki még mindig önmagából táplálja, és gondoskodik a szükségleteiről. Ez a testi kötődés erős lelki kötődéssel is jár. Ahogy nő a gyermek, a testi kötődés fokozatosan csökken, de a lelki továbbra is szoros marad. Önállósodik, de visszaszalad az anyukájához egy ölelésre, egy puszira, vigasztaló szóra. Édesanyja a legfontosabb ember a gyermek életében. Legalábbis ideális esetben. Az anya hiánya mély nyomokat hagyhat a gyermek lelkében. Később több egyéb kapcsolata is lesz: barátok, osztálytársak… Aztán jön egy társ.
„Elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.” 1Móz 2:24
(De ez már egy már egy másik történet) Akkor már anya „kevésbé fontos”, de mindig ott lesz a háttérben.
Vannak gyermekek, akik haragszanak az anyjukra. Ne haragudjatok, bocsássatok meg, nem tudhatjátok azt, amit ő érez!
Anya az, aki a legtöbbet aggódik érted, legjobban örül örömödnek, sikereidnek, együtt érez fájdalmadban, segít, ha bajban vagy. Lehet, hogy csak a háttérből figyel, hogy szabadon tudd élni életedet. De tudod, hogy ott van, hogy szeret… Az anyák is emberek. Tévednek, hibáznak, olykor megbántódnak, jól esik nekik a szeretet. Isten akkor is szeret minket, ha nem vagyunk jók, de fáj neki, ha eltávolodunk tőle, ha nem keressük vele a kapcsolatot. Az anyák is valahogy így vannak. Szeretnek akkor is, ha nem olyan vagy, amilyennek ő szeretné, de fáj neki, ha látja, hogy rossz úton jársz…
Aztán anya elmegy… De mindezt már valaki nagyon jól megfogalmazta előttem:
3 évesen - Szeretlek Anya!
10 évesen - Igen Anya!
13 évesen - Mit akarsz már Anya?
16 évesen - Óh Istenem! Mit akar Anya megint?
18 évesen - El akarok menni itthonról Anya!
... 25 évesen - Anyának igaza volt!
30 évesen - Vissza akarok menni hozzá!
60 évesen - Anya elment!
70 évesen - Akármit megadnék, hogy lássam újra Anyát
Végül következzen egy aranyos, elgondolkodtató beszélgetés, ami nemcsak az Anyára, hanem Istenre is ráirányíthatja figyelmünket.
„Két magzat beszélget az anyja hasában :
- Mondd, te hiszel a születés utáni életben ?
- Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Lárifári ! A születés után nincs semmi ! Onnan még senki nem tért vissza ! S különben is, hogy nézne ki ?
- Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak... S talán a saját lábunkon fogunk járni, s a saját szánkkal eszünk.
- Ez már végképp ostobaság ! Járni nem lehet ! S még, hogy szájjal enni ?! Nevetséges ! Hát nem látod a köldökzsinórt ? S ha már itt tartunk, gondolkodj el egy picit : azért nem lehetséges a születés utáni élet, mert a köldökzsinór túl rövid .
- Igen, de szerintem valami biztosan lesz, épp csak máshogy, mint amit itt életnek nevezünk.
- Ostoba vagy. A születéssel az élet véget ér, és kész.
- Figyelj, nem tudom pontosan mi lesz, de majd a Mama segít nekünk...
- A Mama ? Te hiszel a Mamában ?
- Igen.
- Ne nevettesd ki magad ! Láttad már valahol ? Egyáltalán látta már valaki ?
- Nem, mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony, neki köszönhetjük, hogy vagyunk.
- Na, most már hagyjál békén ezzel az ostobasággal, jó ? Majd akkor hiszem a Mamát, ha látom.
- Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatod az énekét, érezheted a szeretetét. Ha elcsendesedsz, érezni fogod a simogatását, érezni fogod óvó kezét .”
Most Anyák Napja van, de legyen mindennap Anyák Napja, gondoljunk arra, ki annyira szeret!
Kövess bennünket: Facebook oldalunk
Olvasta már?
Címlapon: