Életünk jelentős részét az on-line világban éljük, egy olyan világban, ami nemrég még nem is létezett. Valójában most is nagyon vegyes a kép, nem mindenki vesz részt benne, sőt néhányan következetesen és tudatosan elutasítják. Az idősebb nemzedék egy része talán még azt se tudja, miről van szó, a fiataloknak, gyerekeknek pedig teljesen természetes, már ebbe születtek bele.

Megvannak ennek a maga előnyei, hátrányai, veszélyei. Az információ rohamléptekben, és széles körben terjedhet. De sokszor a valótlanságok, a hazugságok terjednek így. Vigyáznunk kell, nem fogadhatjuk el ellenőrzés nélkül, amit a hálón olvasunk. Főleg vigyáznunk kell, ha emberekről van szó, emberek lejáratásáról, un. „karaktergyilkosságról”. Sokszor óriási indulatok kavarognak a közösségi oldalakon. Mindenki meg van győződve a saját igazáról, és van ott minden, kinek-kinek a vérmérséklete szerint…
Mostanában ha egy-egy társaság összeül, mindenkinél ott az okos telefon, és az egymással való kommunikáció helyett azt nyomogatják. Vagy össze se jönnek, csak a térben. A közlekedési eszközökön, és minden egyéb helyen ez látható. A múltkor a távolsági buszon figyeltem meg, hogy majdnem mindenkinek a kezében ott volt. Nyomogatta, zenét hallgatott, telefonált.
Bizony balesetek is voltak már miatta. Elveszi az emberek figyelmét. Ez különösen veszélyes a közlekedésben, de nemcsak autót vezetve, hanem akkor is, ha gyalog vagyunk.

De más jellegű veszélyei is vannak. Ki ne hallott volna még a „Kék bálnáról”, vagy „Momóról”, olyan kegyetlen „játékokról”, akik gyerekeket vezettek el egészen az öngyilkosságig…
A gyerekek játékának egy része is átkerül az off-line világból az on-line világba.
Sok rosszat lehetne még róla mondani, de mégis, be kell, hogy lássuk, sok előnye is van. Ha okosan használjuk, ha nem visszük túlzásba, akár szebbé, és jobbá is tehetjük vele a világot.
Ha szeretteink távol élnek tőlünk, ily módon egy pillanat alatt kapcsolatot tudunk velük teremteni. Úgy láthatjuk, hallhatjuk őket, mintha egy szobában lennénk velük.
Ahogy terjesztjük a sok hazugságot, gyűlöletet, rosszat, ugyanúgy terjeszthetnénk az igazságot, a szeretet, a jót és a szépet is. Ugyanolyan hamar eljutna az emberekhez. Persze terjed az is, csak valahogy kisebb hangsúlyt kap…
Ha már a gyerekek úgyis nyomkodják a telefonjukat, talán az oktatásba jobban be lehetne építeni. Ha már úgyis használják, tanulják meg jóra használni. Segítheti a tanulást interaktív módon, segítheti a sok információ, az oktatás egy része átmehetne távoktatásba… Fontos, hogy csak egy része, mert a tanár személyisége, a személyes jelenlét nem pótolható ily módon.

Ha már többnyire úgyis fenn vagyunk az on-line térben, talán a papír alapú szórólapok mennyiségét is lehetne csökkenteni…
Ha töltünk is időt az on-line térben, ne felejtkezzünk el az off-line térről sem. Élvezzük a természetet, a barátaink társaságát, a családunkkal együtt töltött időt, és mindezt lehetőleg telefonnyomkodás nélkül, úgy, hogy ott vagyunk, ahol éppen vagyunk!

Találjuk meg az egyensúlyt az on-line, és az off-line világ között! Találjuk meg a saját harmóniánkat ebben, ami lehet, hogy nagyon eltér a másikétól! Vigyázzunk mind fizikai, mind lelki egészségünkre! Ne higgyünk el mindent, ami fent van a neten! Tegyük szebbé az on-line, és az off-line világot!

Egy kis videó:

https://www.facebook.com/gabor.megyeri.75/videos/1962881413733883/