Budapesten él, sokáig pedagógusként és újságíróként dolgozott. Tehetsége és akaratereje mindig támasza a váltásban, ha új tevékenységeket, foglalkozásokat ismer meg. Ma a tanítás, a képző- és iparművészet a legfontosabb tevékenységi forrása.
Józsa Zoltán portréja Paksi Éváról...

Korábban szakközépiskolákban képzőművészeti szakköröket vezetett, és szép eredményeket ért el a jobb agyféltekét fejlesztő rajzolás technikájának az alkalmazásával. Fest is, az ausztrál őslakosoktól tanult különleges technikával és nagy örömmel tanulmányozza az üvegművészetet, a Tiffany, és az üvegolvasztâs technikáját. Rajzolni mindig is rajzolt, de évekkel ezelőtt felfigyelt a jobb agyféltekét fejlesztő rajzolásra, és kíváncsiságból elvégezte az ominózus tanfolyamot.
Mint mondja:

"Nagyon sok örömöm van a rajzolásban,de még ennél is jobban szeretem tanítani!"

A művésznő Karcagon született, a helyi Gábor Áron Gimnáziumban érettségizett. A szegedi Juhász Gyula Tanárképzőbe nyert felvételt magyar-orosz szakra, de nem fejezte be, mert akkor úgy tervezte, hogy Isztambulban fog élni. A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán oktatásszervezést tanult, Budapesten a Kőrösi Csoma Társaság Keleti Nyelvek Kollégiumában pedig törökül. Tanult még e-könyv szerkesztést, Tiffany-lámpakészítést, kerámiázást. Az üvegolvasztást autodidakta módon sajátította el.

- Már egész kicsi koromtól kezdve vonzott az írás. Naplót, novellákat, verseket, az iskolai kulturális seregszemlékre jeleneteket írtam. Az általános iskolában mindenki tudta, hogy író akarok lenni. Kérdezgették is az iskolatársaim, hogy nem lesz az unalmas foglalkozás? Ugyanakkor rajzolni is nagyon szerettem, és 10 éves koromtól kezdve utazgattam az országban, a szüleimnek és keresztszüleimnek köszönhetően. Akkor még nem tudtam megfogalmazni, amit ma már igen, hogy a legjobb mindig úton lenni.
Az orosz nyelvet nagyon szerettem. Másodikos gimnazista voltam, amikor a nyári szünetben lefordítottam Tolsztoj "Kaukázusi fogoly" című elbeszélését, és már abban az évben nyelvvizsgát is tettem a nyelvből.
A Mesterem, az egyik legfontosabb ember az életemben, Körmendi Lajos író, költő,műfordító volt. Vele is az orosz nyelvnek köszönhetően ismerkedtem meg.
Lajos sokoldalú irodalmár volt: írt publicisztikát, esszét, hangjátékot, kritikát, készített fordításokat, vizuális költeményeket. Fiatal költőket, írókat gyűjtött maga köré és segítette, támogatotta őket. Külföldről is rendszeresen érkeztek hozzá irodalmár barátok.
1985-ben Ravil Bukharaev tatár költő látogatta meg és Lajos engem kért fel, hogy legyek a tolmácsuk. Ekkor még a karcagi Zádor Úti Általános Iskolában tanítottam orosz- és magyar nyelvet és irodalmat.
Körmendi Lajos József Attila-díjas költő Karcagon élt és alkotott. Amikor meghalt, 2005.január 1-én,Végh Alpár Sándor író így búcsúzott tőle:

"Mi,kunok mától kevesebben vagyunk. Nincs, akinek ablakára bizakodva lehet nézni a karcagi éjszakában. Mélyebb lesz a nagykunsági sötét, s nem ok nélkül kérdezzük magunktól: lesz-e,aki úgy oszlatja,mint te próbáltad, aki hátára veszi mindazt, amit cipeltél?"

Pontosan azt fogalmazta meg, amit én is érzek, amikor Karcagra haza megyek.
Serfőző Simon Kossuth-díjas író, költő, Körmendi Lajos barátja volt. 20 évesen kezdtem el országos és megyei lapoknak cikkeket küldeni. Serfőző Simon és Lajos is segített ebben.

1989-ben jelent meg a Maholnap című Szolnok és Pest megyei független hetilap,aminek kezdetben külsős, majd állandó munkatársa lettem. Nagyon fiatalon, nagyszerű kollégáktól tanulhattam a szakmát. Rádióztam is egy ideig a Magyar Rádió szolnoki stúdiójában. Emellett több városi és üzemi lapot is főszerkeszthettem. Nagyszerű érzés volt. A tanítást is imádtam, de az újságírás, a szerkesztés jobban kinyitotta a világot számomra.

Akire a legszívesebben visszaemlékszem a riportalanyok közül az Göncz Árpád köztársasági elnök úr, aki a mai napig a leghitelesebb politikus számomra. De anno rendszeresen részt vehettem Horn Gyula miniszterelnök havi sajtótájékoztatóján is. Készítettem interjút Pokorni Zoltán oktatási miniszterrel és különösen szerettem Lengyel László politológussal és Gombár Csabával, a Magyar Rádió volt elnökével beszélgetni, valamint a legendás Karthágó Együttes vezetőjével, Szigeti Ferenccel.

Nagyon szerencsés vagyok, mert mindig azt csinálhattam, amit nagyon szerettem,és ha már úgy éreztem,hogy "elmúlt a szerelem", nem okozott gondot váltani. Barátaim élnek Ausztráliában ,akiket időnként meglátogatok,és akkor hosszabb ideig kint vagyok Nyugat-Ausztráliában. Ausztrália nagyon fontos hely a számomra,mert azon túl, hogy otthon érzem magam ezen a csodálatos földrészen, mindig valami plussz is adódik a személyiségemhez, amikor ott vagyok. Amikor 20 évvel ezelőtt először kint voltam az ausztrál őslakosok semmihez nem hasonlítható, izgalmas festészetébe első látásra beleszerettem.

Miután hazajöttem elkezdtem a technikájukkal festeni. A festményeim nagyon tetszettek az embereknek, a sajtónak. A legelső festményemet, 20 éve, 40 ezer forintért vették meg. Ez akkor sokkal nagyobb összeg volt, mint a havi fizetésem.
8 évvel ezelőtt voltam ismét Ausztráliában. Akkor úgy terveztük, évekig ott maradok, de pár hónap múlva mégis úgy döntöttem, itthon a helyem. Ez alkalommal úgy érkeztem haza, hogy rajzot kell tanítanom, és meg kell ismerkednem az üveggel. Ez utóbbi azért volt nagyon érdekes, mert az üveget soha nem szerettem, "túl hidegnek" tartottam. És most üvegből készítem az atlantiszi szimbólummal díszített ékszereimet.

Paksi Éva elmondja, hogy az eredeti atlantiszi ékszert, mely homokkőből készült egy francia egyiptológus találta meg 1860-ban, a Királyok völgyében végzett ásatásai során egy főpap sírjában. A gyűrűn lévő mintázat azonnal felkeltette az egyiptológus êrdeklődését, mert egyáltalán nem hasonlított az egyiptomi kultúrára jellemző hagyományos motívumokra. Az ábra meghatározott geometriai formákból álló mintát mutatott. Az egyiptológus végül arra a megállapításra jutott, hogy a gyűrű több ezer éves és Atlantiszról származik. Azóta már tudják, hogy az egyik legrégebbi szimbólum, melyet az elsüllyedt kontinensről szârmazó, körülbelül 50 ezer éves táblákon is megtaláltak, sőt Maya emlékekben és Indiában is. A Paksi Éva képzőművész által készített ékszer minőségi spectrum üvegből, és dischroich fóliából készül,aminek köszönhetően az ékszerek különböző szögből megvilágítva más és más színnel ragyognak. A kêzzel vágott üvegdarabokat kemencében, 750-800 Celsius hőfokon olvasztja, majd lassan hűti le,így az egyedivé olvadt üveg ellenállóvá, és szinte törhetetlenné vâlik. Mindenegyes ékszer egyedi darab, ezért két egyforma nincs közöttük.

Paksi Évát az atlantiszi gyűrű misztériuma inspirálta egy olyan ékszer elkészítésére, melyben az elmúlt korok bölcsessége és a letűnt civilizációk tudása tükröződik. Mindemellett gyógyíthat, elősegítheti az intuíciót és bevonzhat az életünkbe minden olyan energiát, ami a harmonikus élethez kell. A víziója egy olyan ékszer volt, ami nemcsak a léleknek, hanem a szemnek is gyönyörűséges, megtartva archaikus, kezdetleges jellegét.

- Van egy stúdióm Budapesten a belvárosban, ahol jobb agyféltekét fejlesztő rarjzkurzusokat tartok, klasszikus festészetet és az ausztrál őslakosok festészetét adom tovább, valamint Tiffany lámpa készítést is oktatok - hangsúlyozza Paksi Éva.

" Azt vallom, hogy a művészet mindenkié"

Véleménye szerint, amikor elmélyülünk egy alkotási folyamatban, lelkünk megkönnyebbül, kiszabadul a mindennapi gondok szövevényes hálójából. A rajzolás, az alkotás az emberi lélek egyik legősibb kifejezési formája. A rajzoláshoz a közhiedelemmel ellentétben nincs szükség kézügyességre. A rajzolni tudás titka ugyanis a látásmódban rejlik. A tanfolyam négy napja alatt nem pusztán rajztechnikákat, hanem egy új látásmódot is tanítanak. Az érdeklődők megtanulják azt az öt alapvető képességet, amelyek nélkülözhetetlenek a rajzoláshoz. Az alapokat tanulják meg, amelyekre a későbbiekben építkezhetnek. A jobb agyfélteke a nonverbális, és ösztönös, a " felelős " a művészetekért, a kreativitásért. Az 5 alapkészség : a szélek, a kontúrok észlelése, a tér, az arányok, a fények és árnyékok, a teljesség észlelése.

- Szerdánként művészeti kör van a stúdióban, ahová évek óta járnak ugyanazok a tanítványok. Abszolút a nulláról indultak, tehát sem rajzolni, sem festeni nem tudtak, és most nagyon sok olyan tanítványom van, akik alkotó, kiállító művészek lettek. Azt vallom, hogy a művészet mindenkié. És hogy a legnagyobb tehetség a szorgalom. Ha szorgalmas vagy, bárhová eljuthatsz.
- Talán a Körmendi Lajos - féle örökség, hogy szeretek én is lehetőséghez juttatni embereket. Segíteni, segíteni, segíteni, és mindig létrehozni valami kézzel fogható dolgot. Amikor lapszerkesztéssel, könyvkiadással foglalkoztam, csodálatos érzés volt, amikor a kész lapot vagy könyvet elhoztuk a nyomdából és beleszagoltunk. A tanítványaim sikere, öröme is kézzel fogható, nem beszélve az ékszereimrôl, amit annyira szeretek.
- Az ékszereimmel is volt már több helyen kiállításom. Például Miskolcon, Bécsben és Budapesten is több helyszínen. Mind a festményeimet, mind az ékszereimet értékelik az emberek. Legutóbb, 2016. december 20-án a Várnegyedben, egy gyönyörű, XIII. századi épületben nyitottuk meg a kiállításomat, Atlantisz Meséi címmel. Meghívott vendég kiállítóim Kristóf Mariska képzőművész és Fitos Ildikó designer voltak. A kiállításon az ékszereimet és festményeket lehet megtekinteni. A tárlatot Moldován Katalin újságíró, képzőművész nyitotta meg. Közreműködött Pásztor Tibor színész, Honyecz Ferenc hárfaművész és Sarkadi - Szabó Emese énekes.
- A kerámiázás is érdekel, tanulok balettozni, szeretném ismét folytatni az ágynemű projektemet, és bár az írást már évek óta nem művelem, de fejben folyamatosan írok, amiből hamarosan kézzel fogható eredmény is lesz.

/nagyításért katt a képekre és galéria nyílik/

Józsa Zoltán