Az Ózdon élő Engler István életútját végig kiséri a mély ívű vallásos hit, s ebből eredően az emberek és az értékek tisztelete. A munkássága során a művelt szakterületeken mindig törekszik a minőségi produktumokra, az ùj ismeretek elsajátítására. A tehetség mellett fontos pillért jelent a belső elkötelezettség által táplált érdeklődés.
Mint beszélgetésünk során elmondta,
sorsának a fundamentumát képezi,
hogy alkotó energiájával az emberi közösséget szolgálja.

1967-ben végezte el a szakközépiskolát irányítástechnikai műszerész szakon. Ebben az évben az Ózdi Kohászati Üzemeknél a műszerész üzemben helyezkedett el. 1987-ben Egerben műszergyártó technikusi képzettséget szerzett, majd elektronikai mestervizsgát tett le. A gyár megszűnéséig 28 évet dolgozott ezen a munkahelyen.

Ezután az Alapfokú Intézmények Gondnokságán tevékenykedett, mint műszerész. 1999-2009 között az ózdi Vasvár Úti Általános Iskolában dolgozott technikusként,nyugdíjba vonulásáig. 1973-ban alapított családot, s azóta is boldog házasságban él a feleségével.Két lányuk született. Ágnes,a Debreceni Egyetemen a Neveléstudományi Tanszék vezető docense, Zsuzsanna pedig az ózdi Polgármesteri Hivatalban pénzügyi ügyintéző.

Engler István egy lány és három fiú unoka büszke nagyapja. 1974-től 2006-ig Ózdi Evangélikus Egyház kántora volt. Azután az Ózd-Sajòvárkonyi Református Egyházban folyttatja a kántori szolgálatot, mint vendég kántor. 1992-2006 között a megszűnt Általános Művelődési Központban a fotó és videó szakkört vezette.
Jelenleg a Vasvár Úti Általános Iskola és a Katona Úti Óvoda honlapját készíti. A rendezvényekről videó felvételt készít ellenszolgáltatás nélkül.

Belülről jött az érdeklődés...

Engler Istvánt a szülők kûlönélése miatt az édesanyja és a nagymamája nevelte fel a nővérével együtt. Szerény körülmények között élt a család, az édesanyja bérelszámoló volt az ózdi gyárban. István nagy szeretetben nőtt fel, ami hatással volt sorsának alakulására. A reformâtus templomba jártak rendszeresen, s ez nagyon sokat jelentett neki a későbbiek során.Mint mondta:
"az édesanyám a magot belénk ültette a vallásra."
Gyerekként az akkori prédikációkat még nem nagyon értette, de az orgona érdekelte.
Mindig felment a kórushoz,és ott állt az orgona mellett. Később a lelkész szólt neki, hogy menjen fel fújtatni, mert akkoriban még nem motoros orgonák voltak.

- Általános iskolás koromban otthon csináltattak rólunk fényképet, s engem izgatott, hogy készülhet a kép. Belülről jött az érdeklődés... Hatodik osztályos voltam, Luczák Géza bácsi volt akkoriban nagy fotós Ózdon. A lánya, Luczák Margit tanított bennünket. Jelentkeztem fotó szakkörre, az elméleti oktatás az iskolában volt, melyet Géza bácsi és egy másik szakember tartott. A vizsga után kaptunk egy igazolványt, akkor az Olvasó pincerészében volt egy jól felszerelt labor. Az iskolából hárman-négyen jártunk ide, mi voltunk a legfiatalabbak. Nekem nagyon nagy élmény volt az iskolánknak volt Pajtás fényképezőgépe. Ezt elkértem, otthon fényképeztem, a laborban pedig előhívtuk.

Már akkor a megjelent fotós újságot járattam otthonra. Anyukám szerette volna,ha zenét is tanulok. Anyagilag nem volt arra lehetőség,hogy zongorát vásároljunk, így tangóharmónikán kezdtem el tanulni. Elég jól ment, ki kellett nagyobbra cserélni,mert az oktáv már kevés volt. Minden iskolai rendezvényen szerepelni kellett, az első fellépésem Anyák napján volt.A "Van aki vár" című dalt játszottam, volt egy jó hangú szülő, aki énekelte és ez bátorítólag hatott rám. Később szintetizátor szerű hangszert lehetett kapni, mely úgy nézett ki mint a szintetizátor, levegő fújtatta és síprendszerrel ment. Ezt otthonra megvettük, én elkezdtem ezen gyakorolni.
Nagyon êrdekelt az elektromosság iselsősorban a gyenge áram. Hetedikes koromban az iskolában beindult a fotó szakkör mellett a fizika szakkör is. Elek Imre tanár úr volt akkor a fizika szakos, akinek a neve kapcsolódik a csillagvizsgáló létrehozásához is. Ő rendkivül mindig alaposan bemutatta a kisérleteket, az akkori kornak megfelelő modern műszerekkel. A szakköri munka során különböző áramköröket állítottunk össze, a kiadott munkákat.

A József Attila Gimnázium és Ipari Szakközépiskolában jártam műszerész szakra. Négy nap tanulás volt, két nap pedig gyakorlat. Ez a gyárban történt egy tanműhelyben. A fotós lap mellett én járattam a Rádiótecnika című újságot is. Az intézményben működő filmszakkörben sajátítottam el a szakmai alapokat, illetve a későbbi videózás technológiáját.
A Jó isten ajándéka volt,hogy erre irányított...
Biztos vagyok benne,hogy ez nem véletlen,mert ezek a lehetőségek felkeltették az érdeklődésemet.

hangsúlyozta Engler István.

Nagyon fontos fundamentum

1971-ban a katonaság ideje alatt ismerte meg a leendő feleségét,akinek a családja evangélikus vallású volt.

Ha itthon volt mindig elmentek az evangélikus templomba istentiszteletre. Pintér Károly evangélikus lelkész szombatonként ifjúsági órát tartott fiataloknak. Ez az 1970-es években történt. Pintér úrnak a felesége is lelkész volt, Ő kántorizát addig.1974-ben született meg az a törvény, hogy a teológiát végzett nők is prédikálhatnak.Putnokra Pintér Károlyné járt,így már nem tudott kántorizálni.1974-ben a lányuk születésekor adódott az a lehetőség Engler Istvânnak,hogy a kántorizálás útjára lépjen. S közben az alapszakmája,a műszerész szakterületen is igyekezett minőségi munkát végezni az ózdi gyárban,majd későbbi munkahelyein. A talentum óriási kincs,s ha a hit táplálta impulzusok aktív és eredményes alkotásokat hoznak létre évtizedeken ketesztül,akkor az valóságos unikum. Ez jellemző Engler István munkásságára,aki a zene mellett fotó-videó terûleteken is értékes produktumokat alkot. Az élet furcsasága,de alkotásainak még nem volt nyilvânos bemutatója.Pedig nagyobb figyelmet érdemelne,mert a tehetség értékeket teremt. A helyi társadalom és a szélesebb értelemben vett közösség számára is.

- Már 44 éve,hogy orgona mellett ülhetek,ezt megadta a Jóisten. 1992-ben felkértek, hogy vállalnám-e az Âltalános Művelődési Központban a fotó-videó szakkör vezetését. Az elődöm Fazekas László volt,aki az ózdi tévénél dolgozott.

Középiskolásokkal kellett lennem,ez a munka 14 évet jelentett. 1974-ben a kántorizálásnál én az alapoktól indultam.Megfogadtam már akkor, hogy próbálok mindenképpen úgy élni, ahogy a Biblia elvárja az embertől. A hit,a vallás nagyon fontos fundamentum az életemben. Törekszem a minőségi munkavégzésre.Több évtized után is olyan nam történhetne meg a kántorizálásban, hogy én gyakorlás, felkészülés nélkül lássam el ezt a tevékenységet. Negyvenkét évet jelentett a kántorizálás az ózdi evangélikus templomban, két éve pedig az Ózd-Sajóvárkonyi Református Egyházban végzem ezt a szolgálatot, Táblában.

- Én mindig azt mondtam, hogy úgy tudok példát mutatni a gyerekemnek, ha Ő azt látja ahogy tényleg élni kell. Az utolsó tíz évben a Vasvár Úti Általános Iskolâban dolgoztunk a feleségemmel együtt.a feleségemmel együtt... Az iskola, valamint a Katona úti óvoda honlapját nyugdíjasként is készítem, a rendezvényekről pedig videó felvételeket rögzítek. Ózdon már minden komolyabb létesítményt körpanorámás fényképként fotóztam. Az egri bazilikában is lehetőséget kaptam, hogy 360 fokos panoráma képet készítsek.Mikor ezt az internetre feltettem egy idős néni írt nekem Egerből. Hogy már nehézkés a járása, de örült, hogy a technika segítségével láthatta az egri bazilikát. A munkámat addig folytatom, amíg testi-lelki erőm van. Szeretném idézni kedvenc igémet a Bibliából.

"És azokat választotta ki az Isten,akik a világ szemében nem előkelőek, sőt lenézettek:és a semmiket, hogy semmikké tegye a valakiket,"1Pál 1,28-29"

Józsa Zoltán