A múlt héten egy kedves ismerősöm javasolta, hogy foglakozzak a körforgalommal, ami szerintem is szükséges, hiszen nemcsak a hét völgy városa, de a hét körforgalom városa is vagyunk!- Miksztai Zoltán iskolavezető tanácsai „autómobilban ülőknek”.

---

Fotó: Pintér István

Az egyik leggyakoribb hiba, hogy sokan behajtáskor indexelnek, kilépéskor pedig nem. Helyesen: behajtáskor nem kell irányjelzés, hiszen követem az út vonalvezetését, szabályosan nem is mehetnék másfelé. A körforgalom elhagyását viszont minden esetben kötelező kellő időben adott irányjelzéssel jelezni. Mit jelent a kellő időben? Azt, hogy se túl korán, se túl későn, mondhatni megfelelő ritmusban kell adni az irányjelzést. Gondoljuk bele magunkat a másik vezető helyzetébe, aki azt próbálja leolvasni a járművünkről, hogy elindulhat, vagy sem, haladhat tovább megállás nélkül vagy sem? Késlekedni az elindulással, vagy megállni fölöslegesen azért, mert valaki nem jelzi, hogy kilép a körforgalomból, eléggé bosszantó. Behajtani más elé egy úgy felejtett, vagy túl korán bekapcsolt irányjelző miatt pedig kifejezetten veszélyes!

A másik gyakori hiba az elsőbbség megsértése. Az, hogy a körforgalomban haladónak elsőbbsége van a belépni szándékozóval szemben, eléggé egyértelmű, és régi szabályozás, vagyis kerülni kell a másik jármű elé történő hirtelen behajtást. Gyakori problémaként tapasztalom, hogy az egyidőben érkező és behajtó járművek esetében a balkéz felől érkező szándékosan rágyorsít a másikra, és harsányan villog, dudál, kiabál, hogy hogy mert az a másik elé jönni? Miért? Hogy alakult itt ki nálunk ez a nem létező balkéz-szabály szerinti körforgalomba behajtás? Én már félek szabályosan bemenni! Azonos pozícióban lévő járművek esetében a jobbról érkezőnek van elsőbbsége. Ez a jobbkéz-szabály, és még Angliában is ezt alkalmazzák, sőt, ott emiatt még Elsőbbségadás kötelező tábla sem kell a körforgalom elé.

Az igazi bajom azonban a körforgalmainkkal a kialakításuk miatt van. A Gyűjtó téri egyenesen egy útépítési katasztrófa, rossz helyre rossz körforgalmat építettek. Az addig nem létező Piac úthoz illesztették az egészet, nem pedig a Vasvár út, Lomb út, Munkás út, Vas-köz csomópontot oldották meg vele. Megoldás szerintem csak két „turbósáv” kialakításával lenne lehetséges, hiszen aki a Vasvár út felől érkezik, az a szobor helyén kialakítható sávon el tudna menni a Munkás út felé, a Jászi Oszkár úton érkezőknek pedig a Piac út felé lehetne egy sávot kialakítani a körforgalom érintése nélkül. Hogy ez pénzbe kerül, az igaz, de az az üzemanyag is, amit értelmetlenül elfüstölünk ebben a mesterséges dugóban!

Egyszerűbben megoldható lenne a táblási temetőnél és a Petőfi téri körforgalomnál elkövetett súlyos tervezési, és aztán sajnos építési hiba. A körforgalmak kialakításának egyik fontos alapelve, hogy a befelé haladó, elsőbbségadásra kötelezett járművet meglassítsa, az elsőbbséggel rendelkező kifelé haladónak pedig szabad utat biztosítson. Nos, hát nálunk ez pont fordítva van, befelé akár két sávon, padlógázzal lehet menni, szörnyű a 48-as út felőli behajtás kialakítása, illetve annak hiánya. Az igazi gond a kilépésnél kezdődik, már személygépkocsival is, mert csak egy hirtelen kettős irányváltással lehet kijönni belőle, amit a szigetek elhelyezésével garantáltan szűkre szabtak, és akkor nedves út még szóba sem került! Miért nem lehet belőle egyenesen, mintegy érintőt fogva kilépni? Ki az, aki ennyire utálja az autósokat? Szívesen beültetek bárkit a pótkocsis teherautónkba (18,3 m), hogy egy óra alatt hússzor lépjen ki ezekből a körfogalmakból!

Miksztai Zoltán iskolavezető