A múlt héten egyik reggel, mikor mentem dolgozni, az Ív útról a Munkás útra érve, ahol az út 2x2 sávosra bővül jeleztem, és kezdtem kihúzódni a szélső sávba, ahogy az illik. Ám a következő pillanatban lassítottam. - Miksztai Zoltán iskolavezető tanácsai „autómobilban ülőknek”. 

---

Képünk illusztráció!

Ugyanis a belső sávban bent maradt az előttem haladó zárt kisbusz, és észrevettem, hogy a jobboldali visszapillantó tükre le van törve. Jobb oldali tükör nincs, belső visszapillantó nincs, jobb váll feletti hátratekintési lehetőség nincs a zárt kocsiszekrény miatt nincs, akkor hogy fog ő sávot váltani majd a körforgalom előtt?

Mondhatnánk jóindulatúan, hogy biztos aznap reggel tört le a tükör, és még nem jött meg az új. Rendben. Az igazi bajom nem a tükör hiánya, hanem az előrelátás, logikus gondolkodás hiánya.

Kis hazánkban 1941-től jobbratartási kötelezettség van (volna) a közlekedésben. Párhuzamos közlekedésre alkalmas úton 3.5 tonna alatti gépkocsival, motorkerékpárral lakott területen belül meg lehet maradni a belső sávban, ha ezzel a szabályosan gyorsabban haladót nem akadályozza. Úgy látom sokakban kisebbrendűségi komplexus alakult ki a szélső sávval kapcsolatban, csak nagyon muszájból, és a legutolsó pillanatban húzódnak oda. Igaz, hogy lassúak, bénák, figyelmetlenek a belső sávban, de az nekik jár!

A többiekkel meg minek foglalkoznának?

Hasonló a helyzet azokkal, akik otthon a garázsban, az útszélén állva, vagy a parkolóban gondosan behajtják a tükröket, és utána úgy közlekednek. Nekik hogy-hogy nem hiányzik a tükrök által mutatott kép, tudni azt, hogy ki van mellettük, mögöttük?
Ha nem lenne jobboldali tükröm, akkor ott, ahol a sávok duplázódnak, és még senki nem tud jobbról mellém bújni, azonnal igyekeznék ki a szélső sávba, hogy ne vakon, a magam és mások szerencséjét kockáztatva kelljen majd sávot váltani az egyenes végén, hiszen ő sem a Lomb út felé ment tovább.
Az is gyakran előfordul, hogy a szélső sávban haladó elé egyszer csak elkezd kihúzódni valaki a belsőből figyelmetlenül, és zokon esik neki, hogy nem állok meg miatta, hanem én akarok a sávomban egyenletes tempóban tovább haladni. Miért nem sorolnak be a lehető legkorábban a továbbhaladási szándékuknak megfelelő sávba?

Ha egy most Ózdra vetődött idegenről van szó, persze hogy segítem, de aki sok éve itt közlekedik, az már tudhatná, hogy melyik sáv hova visz, időben felmérhetné a mellette, mögötte haladó forgalmat, nem lepődne meg naponta, és senki nem nézné le azért, mert ő is a szélső sávot használja!

Miksztai Zoltán iskolavezető