Május 14-én elhunyt Lehoczky Alfréd, a Hangony-Hódos völgye a honfoglalás idején és a középkorban, Az ózdi gyár létrejötte és számos Ózd környéki, és Borsod-Abaúj- Zemplén megye iparával és társadalmával foglalkozó könyv szerzője.

Lehoczky Alfréd 1926-ban született Hangonyon. Édesapja családja a felvidéki Jolsváról származik, a napvilágot azonban Budapesten látta meg, mikor a nagymama egy grófi családnál volt „pesztonka”, tehát kisgyermeküket gondozta. Már nagyon fiatalon külföldre került munkásnak, majd a trianoni békeszerződés utáni években a hangonyi malomban vállalt munkát. A faluban ismerkedett meg későbbi feleségével, aki egy tősgyökeres hangonyi család leszármazottja volt. A családfő azonban pár évvel később elvesztette munkahelyét, s a Rimamurány-Salgótarjáni VasmĹą Rt. ózdi gyárában helyezkedett el.

Fiuk, Lehoczky Alfréd a hangonyi elemi iskolába járt, ahol nagyon jó tanulónak számított. Ennek elvégzése után szülei előrelátó módon mindenképpen tovább akarták taníttatni, amely a korban nagyon ritkának számított. Lehoczky Alfréd a diósgyőri polgári iskolába került, egyedül a falujából. A szülei döntésének sokat köszönhetett, mivel úgy vélte: „a polgári iskolának volt egyfajta zamata: hogy megtanított polgárnak lenni”. Végzettsége megszerzése után jó lehetőségként kínálkozott a mĹąszerész szakma, így egy fiatal iparos, Kovács József mellett helyezkedett el Ózdon, mint segéd, itt töltötte szakmunkás-tanulóéveit. A második világégés idején őt is elvitték leventének, onnan azonban szerencsésen sikerült megszökniük.

A háború után azonban nem volt mester, akinél vizsgázhatott volna, így a gyárban „szabadult fel”. Az ózdi kohászatban csak egy évet dolgozott, mivel hamar ki tudta bontakoztatni képességeit, és élt a kínálkozó lehetőséggel. A felemelkedési lehetőséget az 1940-es években az ifjúsági mozgalomban való munkában látta. 1946-ban már a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség független járási titkára lett. 1947-ben már Borsod-Abaúj- Zemplén, egy év múlva a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei elnöke volt a szervezetnek, majd 1949-től öt éven át a Heves megyei ifjúsági szervezet vezetője volt. Ezután a DISZ-főiskola igazgatóhelyettese, majd igazgatója volt, ahol a vezetőket képezték.

Az ifjúsági szövetségtől ösztöndíjat kapott, amely jelentősen elősegítette tanulmányait. Úgy érezte, hogy a lehetőséget csak szívós munkával tudja viszonozni, a tudományos munkát tartotta elsődlegesnek. Első cikke már egyetemi tanulmányai alatt megszületett, melyet folyamatosan követték a többiek. Heti egy napot az országos levéltárban töltött, s történelem- magyar szakos diplomáját kitĹąnő eredménnyel szerezte. Az egyetem elvégzése után rögtön adjunktus lett Miskolcon, az egyetemen, amely különösen szokatlan dolog volt. 1981-ben kandidátusi címet szerzett, majd pedig 1985-ben docenssé nevezték ki. Nevéhez kötődik az egyetemen Szociológiai Intézet megalapítása, melynek alapító tanszékvezetője lett. 1990-ben ment nyugdíjba, azonban azóta sem pihent: számtalan írása jelent meg az elmúlt huszonöt évben is. Kács község díszpolgárává is választotta.

Még az elmúlt időszakban is tele volt tenni akarással. Márciusban, 90. születésnapján is a terveiről beszélt, még nagyon sok gondolata volt, főképp megyénk középkori történetéről, melyeket könyvekben szeretett volna kiadni…Még pár hónappal ezelőtti beszélgetésünk során is számos kutatási javaslatot adott munkámhoz, saját életpályája és családja életének példáján is bemutatva Ózd környékének 20. századi történelmi, társadalmi folyamatait. Szakmai sikereivel, életével megelégedve mondta számomra útravalóul jó tanácsként az alábbi szavakat, melyek tanulságul szolgálhatnak mindenki számára: „Az embernek a saját életének ott van a meghatározója, hogy keresztutaknál mit tud választani: a közvetlen előnyt-e vagy a távlati lehetőségeket. És ha az ember nem a közvetlen előnyt veszi, (..), hanem azt, hogy milyen lehetőség lesz előtte, akkor el tud érni olyasmit is, amit egyébként nem. És én mondhatom most már 90 éves fejjel, hogy keresztutaknál én jól döntöttem.”

Nyugodjon békében!

Temetése 2016. június 2-án, 14 órakor lesz a Szentpéteri kapui temető ravatalozójából.