Sok településrész elmondhatja magáról, hogy farsangi bált rendeznek. Dátum kiválasztva, az est után pedig kipipálva. Aztán minden megy tovább a maga útján. A felnőttek dolgoznak tovább, a gyerekek tanulnak, az idősek pedig tesznek-vesznek. Akár egy év is eltelik, míg újra beszélnek, újra táncolnak együtt, vagy egyáltalán köszönnek egymásnak.

De nem így Szentsimonban! Büszkék vagyunk rá, hogy a helyi kultúrházban február 3-án a Szentsimoni Római Katolikus Egyházközség részére megrendezésre került jótékonysági bál baráti légköre (na nem a cigifüst) még szinte el sem hagyta a helyiséget,  a helyiek máris gyermekfarsangot szerveztek. Hiszen akinek gyermeke van, az tudja, a családi kompromisszumokat érdemes pozitívan felfogni és a javunkra fordítani. Így ha a fiad azt találja mondani: „De apa minek mégy el a bálba, hisz úgysem tudsz táncolni?!”, akkor először is belátod, hogy bár kicsi még, de azért átlát a szitán (ennek örülsz), másodszor nem örülsz neki, hogy igaza van, harmadszor pedig meggyőzöd, hogy most a nagyok, holnap pedig a kicsik mulatnak.

És így is lett! Mulattak, de még hogy! Bár a vacsora, (ami az egyesület segítségével készült), mint mindig, most is kifogástalanul finom volt, a zenekar talán még jobban húzta, mint egyébkor, a vendégek hajnalig ropták a táncot, azért talán az est fénypontja mégis a plébános úr szervezésével és vezetésével a helyi egyháztanácstagok által előadott zenés produkció volt. Más szóval, aki itt volt, szakadt a röhögéstől. De nemcsak a jó stílusú, vidám darab tette. Az előadásból kiérződött az összefogás, a „mindent beleadás”, a szereplők szíve-lelke jelent meg a színpadon. Bár a környéken számos bált rendeztek, a szentsimoni plébánia javára rendezett estén több mint 130 fő vett részt és érezte jól magát. Ugyan nem a legújabb a táncparkett, a járólap, a függöny, és székszoknya sem nehezítette meg a táncba jutást, ám az a baráti miliő, amit a simoniak és barátaik teremteni tudtak, az nem a külsőségeken múlt.

Ugyanígy nem panaszkodtak a gyermekfarsang résztvevői sem, hogy csillogó-villogó díszlet és vörös szőnyeg nélkül vonultak fel. A legkisebb katicabogár alig 1, míg a legidősebb „maszk” 14 évesként jelent meg a színpadon: a hóember nem olvadt el, a varázsló nem változtatott senkit békává, a vadász nem lőtte le még a boszorkányt sem, és így tovább. Jó pár év korkülönbséggel, mégis együtt versengtek a finomabbnál finomabb sütik eltüntetésében. Hangsúlyozzuk ki nyugodtan, hogy a karácsonyi, bibliai történést idéző „népszámláláskor” 92 szentsimoni kötődésĹą gyermek nevét jegyezték fel, hiszen nem hiányozhatott a mĹąvelődési házból a karácsonyi mĹąsor sem. Hála Istennek sokan vannak. Az ilyen rendezvények pedig jó alkalmak arra, hogy a fiatalok ne csak szmájlikkal fejezzék ki érzelmeiket, ne csak a közösségi oldalon köszönjenek (azt is hibásan) egymásnak vagy a felnőtteknek.

Jó lenne nekik egy játszótér is! Talán egyszer…

Addig is érjük be a ténnyel, hogy a bál hiába ért véget, a közösség nem vár 2019 farsangjáig; egy része hét végén újra találkozik, más tagjai pedig talán már épp most a következő kicsit vagy nagyot, vagy mindkettőt megmozgató rendezvényen törik a fejüket. Mert itt, Szentsimonban van élet! (Bár, hogy maradjunk a keretes szerkezetnél, azért szívesen fogadnánk egy új, nem reneszánsz korabeli berendezést is a kultúrházunkban.)

bké