Az 1918. októberi magyarországi polgári demokratikus forradalom elnevezése az őszirózsás forradalom. A forradalom előzménye az elhúzódó I. világháború miatt érzett elégedetlenség a munkások, a katonák, a radikális és liberális polgárság, valamint az értelmiség jelentős csoportjaiban. Károlyi Mihály vezetésével megalakították a Magyar Nemzeti Tanácsot, mely testület 12 pontos kiáltványa követelte a háború azonnali befejezését, az ország teljes függetlenségének megteremtését, demokratikus reformok bevezetését, valamint a nemzetiségekkel való megbékélést az ország területi integritásának sérelme nélkül.

A tüntető tömeg Károlyi miniszterelnökké történő kinevezését követelte, azonban IV. Károly nem Károlyi Mihály grófot nevezte ki, hanem megalakították a Hadik-kormány.

A Nemzeti Tanácsot támogató felfegyverzett munkás- és katonatömegek elfoglalták a középületeket, elfogták a főváros katonai parancsnokát, követelték az önálló magyar köztársaság kikiáltását, megakadályozták egy menetszázad frontra indítását és kiszabadították a politikai foglyokat. A Hadik-kormány Magyarország történelmének legrövidebb ideig regnáló kormánya lett: Hadik János mindössze 17 órán át, október 30-án délelőtt 10 órától október 31-én hajnali 3 óráig volt hatalmon, amikor a forradalom hatására lemondani kényszerült.

1918. október 31-én győzött az „őszirózsás forradalom”: hatalmas tömeg ünnepelt az utcákon, őszirózsával halmozták el a forradalmat kihívókat, a katonák a letépett királyi sapkarózsa helyére, a civilek kabátjuk gomblyukába őszirózsát tűztek – így teremtették meg a forradalom szimbólumát. Habsburg József főherceg kinevezte Károlyi Mihályt miniszterelnökké, aki pártjának képviselőiből megalakította kormányát. A kinevezés hírére aznap és november első napjaiban a vidéki településeken is sorra megalakultak a nemzeti tanácsok, melyek biztosították a polgári demokratikus átalakulás és a nemzeti függetlenség kormányát.
A forradalom eredményeképpen 1918. november 16-án a kormány kihirdette a köztársaságot.