Az előzmények, az elszórt utalások és a kapcsolatviszonyok ismeretében Kossuth feltételezett jelentős szerepe a küzdelemben csak a „közjogi”, saját fogalomhasználata szerint a „közpolgári” kérdéskörben konkretizálható, az érintett albizottság tagjaként elmondott beszéde, fennmaradt feljegyzései és egy általa fogalmazott különvélemény alapján. A zempléni reformerek feltételezhető munkamegosztásának megfelelően közgyűlési beszédet a sajtószabadság érdekében mondott. Azzal a túlértékeléstől sem mentes meggyőződéstől áthatva a sajtószabadság politikai jelentősége iránt, ami olyannyira jellemezte saját, sőt az elkövetkező tollforgató nemzedék liberálisait Európa-szerte és idehaza, hangsúlyozta Kossuth: „Vegyenek el mindent, csak szabad sajtót adjanak, s a szabadságnak nem egy osztályt különösen, hanem egész kedves nemzetemet közösen boldogító kifejlődése felől kétségbe nem esem.” De a sajtószabadság nagyon is absztrahálható témakörében sem mulasztotta el az ügyes hivatkozást arra, „hogy egy mások lenyomásával privilegiált osztálynak tagjai, hogy magyar nemesek s aristocraták vagyunk”, és ezért is kívánatos, hogy „vetkezzünk ki az önzés lepléből” annak megértése érdekében, mennyire alapfeltétele egy nemzet szabadságának a „szabad sajtó”. Ugyanakkor hangot adott annak a véleményének is, hogy „szerencsétlen kormány az, mellyhez szabadon nem jut fel a közvélemény, a veszedelem napjaiban nincs annak mire támaszkodni”.