A narancssárga teve nem kapott nevet. Egyike volt azoknak a játékoknak, akiket sohasem neveznek el.Vidám púpja kék volt, lábai pedig különböző színűek. Az egyik közülük csörgött, a másik sípolt. A piros kantár átfonta hasát. A feje búbjára pedig tettek egy kék műanyagakasztót, hogy bárhova viszik magukkal, ne veszíthessék el.

A narancssárga teve arra vágyott, hogy becézzék. Szomorúan figyelte, hogy a babák és más plüssök nevet kapnak: Hanga, Brekkencs, Pinki, Pille…Arról álmodott, hogy egyszercsak eljön a napja annak, hogy ne csak berakják egy táskába, dobálják a földön, nyomogassák a lábait vagy a babakocsin lógassák őt, hanem azt mondják például, hogy kistevém…

Annyit álmodozott erről, hogy a többi játék már nem győzte hallgatni szüntelen sírdogálását, ezért egyszer amikor Titi elment a családjával otthonról körbefogták a kistevét. A kisteve azt hitte, hogy újra megrójják majd a sok nyafogásáért, és ijedtében mind a négy lába szétcsúszott. Ahogy földhöz ért a hasa a sok mosolygó arcocska láttán felnevetett. – Ugye nem fogtok bántani? – kérdezte szelíd vigyorgás kíséretében.

- Nem, mert a barátok sohasem bántják egymást.

- Akkor miért jöttetek el hozzám mindannyian?

- Úgy döntöttünk, hogy kapsz nevet. Ez a te névadó ünnepséged. – mondta Hanga, a rangidős baba.

- …választhatok én? – kérdezte izgatottan a narancssárga teve.

- Nem, senki sem választ, mindenkinek valaki ad. Mi úgy gondoltuk, hogy legyen a neved: Pityergő, a kisteve.

- Hát… - rántotta meg vállát a kisteve – azt hiszem tetszik!

- …de akkor most már ígérd meg, hogy nem fogsz sírdogálni. Ha jól megfigyelted volna, sok játék csak jön megy egy kisgyerek életében. Vagy tönkremennek vagy elajándékozzák őket, vagy egyszercsak a gazdájuk felnő és nem lesz rá többet szükség. Nekünk minden napot örömmel kell eltöltenünk, amíg Titi boldogan mosolyog ránk. Szeretnénk, ha Te is mosolyognál, Pityergő.

Pityergő boldogan bújt Hangához, és a többiek éljenzése hallatán olyan szeretet öntötte el a szívét, amit csak a boldog játékok érezhetnek.

- Hazaérkezett végre.

Gönczi Bodza

Forrás: infoborsod.hu