Titi közlekedési járművek iránti szenvedélyét Apukától örökölte.

Amikor eljött végre az idő, hogy Bencu kis kék motorját megkapja, rögtön a kerekeket kezdte el tanulmányozni. Felfedezte, hogy az egyik első kerék bizony nem úgy áll, ahogy kellene.

Ettől kezdve minden motorozás előtt megnézte azt a bizonyos kereket, és ellenőrizte a többit is. Ezután – csak a biztonság kedvéért - végignézte a kis teherautó, a kis mentőautó kerekeit is. 

Valójában a járműre nem is illett igazán a kis kék motor elnevezés, mert négy kereke volt, de autónak mégsem hívhatták, így a játékok mind csak így szóltak hozzá, ha beszélgettek egymás közt.

A kislány nagyon szerette, ha Nagymama vagy Anyuka felültették a motorra, és tologatták őt. Alig várta, hogy a kikapcsolódásnak ez a formája következzék ahogy telt a nap.

Egy-két hónap alatt Titi megtanult felülni a motorra, és kis lábacskájával próbálta is hajtani azt. Tetszett neki, ha az elejére kendőt kötöttek, és annak segítségével húzták őt végig a szobán.

A kis kék motor azonban egyszer megbetegedett.

Titi játékai mind tudták, hogyha valaki már nem biztonságos és nem lehet megjavítani, akkor mennie kell. Szegény kis négykerekű Hangához fordult segítségéért, és a plüsslány szomorúan mondta meg az igazat.

- Ha Titi megsérülne, amikor rajtad ülne, akkor hogy éreznéd magad? – kérdezte.

- Nagyon haragudnék magamra. – hajtotta le fejét a jármű.

- Te is ugyanúgy szereted őt, ahogy mi. Ha az ő érdekeit nézzük, nem a saját sorsunk számít. – szólt Hanga. – Látod, a sok mosástól már én is megkoptam. Egyszer eljön a nap, amikor úgy elszakad a testem, hogy Anyuka nem fog tudni megvarrni. Akkor rám is ez a sors vár. Megértelek, hidd el…

- Mi lesz velem szerinted, Hanga? – kérdezte a kis kék motor.

- Talán újrahasznosítanak, és újra gyerekjáték lesz belőled. …de akkor már tudni fogod, hogy ez a játékok sorsa. – sóhajtva folytatta a baba. - Mi pedig mindig emlékezni fogunk rád, ahogy Titi is, ha végignézi majd a fotókat, amiken rajtad ül. Hidd el, soha nem leszel elfelejtve, mert akármi is lesz velünk, felnőttként egyszer-egyszer majd átsuhan a kisgazdáink fején, hogy gyerekkorukban mennyire szerettek minket.

- Köszönöm, Hanga.

Aznap Apuka új motort hozott haza. Szép csillogó szürkét, kék üléssel és piros kormánnyal. A kis kék motor még látta, ahogy a kislány arca felderül az újdonság láttán. Szíve fájt, de nyugodtan fogadta sorsát. 

– Biztonságban lesz… - gondolta.

Gönczi Bodza

 Forrás: infoborsod.hu