Patakzó szó, s telő napok
Elfut a nyár, ahogy a szél suhog
Gondolatban érinted a napot, holdat
Rajzolsz köré felhőt, s tengernyi csillagokat
Csillámló csermelyt, halkan zubogót
Elegendő fát, s madárkoszorút
Magas hegyet, mi hódítja szemeid
S napfényt, mely érleli búza magjait
Gondolatnyi pihenés, a lélek csendje
Esendő napok, érzésekkel telve
Új lapot nyitunk életünk mezején,
Egymás karjában ékes menedék
Kövess bennünket: Facebook oldalunk
Olvasta már?
Címlapon: