A vén Föld, ez az agg teknősbéka,
ki tudja, hány éve már, hogy létezik?
Emberek élnek itt folyamatosan,
de az idő lassan szétesik.
Hátán hordja a zöldeket.
A fákat és a réteket,
virágzó, hamvas mezők között
kis folyó fut, úgy elszökött.
A világnak mélyéről ered,
vizében összetörött a lét,
a Föld meg csak nyögött, meg nyögött,
és sírt, jajgatott a Mindenség.
Hátán hordja a múltat.
Keserű panasza felszáll.
Az Úrtól kér bebocsátást,
de hiába sóhajt: a jövő elszállt.
Kövess bennünket: Facebook oldalunk
Olvasta már?
Címlapon: