Fogod a két kezem megosztozom veled
Szavaink könnyed eleganciája szívünkből ered
Boldogan,megérintenéd a napot
Vágytól izzó éjjelen, tán nevem suttoghatod
Jő a hajnal pirkadó orcája
Reggeli kávénak ízesebb aromája
A ma létezik, az itt, és most csupán
A múlt tova szaladt, elmúlt évek évszakán
Magas hegyek idomain szalad el az idő
A tengerek nagysága, néha rémisztő
Mikor a napkorong, álomra hajtja tüzes fényét-aranyát
Habjaival nyaldossa a partvidék fehérlő homokját
Kincseket rejt titok fedi, sziklák közt húzódó árját
Kitárulkozva érinti, széles vonalát
Mezőt,hegyet díszébe csomagol, virító színvilág
Őszre felfedi, lelkét,- báját
S néha hallgatag őszinte fohászát...
Kövess bennünket: Facebook oldalunk
Olvasta már?
Címlapon: