Bármerre is lépek, mindenhol jeleket látok.
Életnagyságú, csodás jelzéseket...
Előre elkészítették a múltunk hősei,
hogy a jövő nemzedékei meglássák őket.
A jelek eléggé feltűnőek. Hivalkodóak.
De a ma embere nem látja, mert bűnös,
hogy vérének vér az ára, ám lelkét, ha néha
kitárja, megnézhetné önmagát, mily zűrös.
Látni kellene! De hogyan? Miként?
Milyen rendszer szerint éljünk, és kiért?
Van-e értelme mindannak, ami miatt
naponta felkelünk, s feláldozzuk az álmokat?
Vagy tudunk mi is jeleket hagyni
itt, a Föld végtelennek tűnő terén?
Vagy elgáncsolnak minket is, ha éppen
igyekszünk mást tenni a semmi peremén?
Naponta dönteni kell. Mi az, amiért
élni akarsz? S lesznek-e jelek körülötted,
és utánad, vagy a halál mindent eltakar?
Lesz - e majd olyan, aki meglátja azt,
amit magad mögött nagy bőszen hagytál?
Vagy elfelejtik emlékedet,
s azt is, amit itt lent eddig adtál?
Kövess bennünket: Facebook oldalunk
Olvasta már?
Címlapon: