A kőember meg csak állt és nézett utána. Hosszú évek óta ez volt az első érintés, amit emberi lénytől kapott. Igaz véletlen volt, de akkor is. Ujjaival végigsimította a karját, ahol nekiment a lány. Máskor bosszús lett volna, most azonban csak vetett egy pillantást a lány távolodó, karcsú alakja után, mielőtt bement a házba.Előző: 1/1
Este a zuhany jóleső forrósága alatt észrevett egy apró, hajszálvékony repedést a könyöke alatt. Épp ott, ahol nekiütközött az a lány. Nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget. Majd elkövesedik és nyoma sem lesz pár nap múlva. Másnap újra látta a lányt. Majd újra és újra. Nap-nap után. Magának azt hazudta, hogy véletlen az egész. Pedig egy idő után már izgatottság lett rajta úrrá, ha késett.
- Lehetne pontosabb – dohogott ilyenkor magában.
Az első kis repedést pedig – ahelyett, hogy beforrt volna szépen, nyom nélkül - továbbiak követték.
Egy szép estén csilingelő hangon ráköszönt a lány. Ráadásként még egy kedves mosollyal is megajándékozta. Ő meg csak bámult rá, mint aki részeg. A lány állt egy pillanatig előtte, nézett rá gyönyörű tiszta, nagy kék szemekkel, aztán megvonta a vállát és könnyed léptekkel folytatta útját.
Kőember zörrenésre tért magához. Valami leesett a járda burkolatára, közvetlenül a lába mellett.
- Még jó, hogy nem rám – bosszankodott, de elakadt a szava. Döbbenten nézett a valamire, ami a földön hevert. Egy darabka kő volt. Egy töredék a páncéljából.
A következő napon izgatottan várta a lányt. Ahogy közel ért hozzá, ráköszönt. Bocsánatot kért a tegnapi faragatlanságáért.
- Semmi baj – nevetett a lány, miközben kedves természetességgel megigazította arcába omló szőke tincseit.
Váltottak pár mondatot időjárásról meg hasonló lényegtelen apróságokról, aztán illedelmesen elköszöntek egymástól. Kőember meg csak nézett a lány után. Maga sem értette miért, de váratlanul utána kiáltott.
- Ugye jön holnap is?
- Hát persze – nyugtatta meg – minden nap, hiszen tudja, itt dolgozom a közelben!
- Baj is lenne, ha nem jönnék – tette hozzá nevetve.
- Várni fogom - szaladt ki Kőember száján a szó.
Legszívesebben visszaszívta volna, de nem lehetett. A lány cserébe mosollyal ajándékozta meg, aztán megfordult és indult tovább.
Mielőtt befordult a sarkon, még visszanézett. Látta, amint Kőember lehajol és valamit szedeget a járdáról. A testéről leomló kis darabkákat kapkodta össze maga körül. Amikor végzett, felegyenesedve körülnézett, nem látta-e meg valaki. Csak a postás, aki miután végzett a munkájával, hazafelé tolta a rozoga kerékpárját az út szélén. Közben vidám dalocskát fütyörészett.
- Megint rossz a kerékpárja! Hogy a fenébe lehet valakinek ilyenkor is jókedve? – nézett végig rajta a Kőember. A bosszankodás azonban ezúttal elmaradt. Inkább szánakozást és némi irigységet érzett a zöld ruhás ember láttán.
Egyre többet és egyre hosszabban beszélgettek a lánnyal. És egyre több törmelék borította a járdát minden alkalom után. Egy este a tükör előtt állva meg kellett állapítania, hogy néhol bizony már látszik a bőre. Megtapintotta. Furcsa érzés járta át a testét. Olyasmit érzett, mint amit legutoljára édesanyja ölelése nyomán. Kellemesnek találta.
Másnap korábban hagyta abba a munkát a szokásosnál. Hazafelé tartva leparkolt egy műszaki kereskedés előtt. Vásárolt egy erős felépítésű, megbízható, masszív kerékpárt, s hozzá minden felszerelést, ami kell hozzá. Óvatosan helyezte a csomagtartóba, nehogy akár egy karcolás is essen rajta. Ajándékba lesz és az ajándék úgy illik, hogy hibátlan legyen.
Este szokás szerint várta a lányt. Kellemesen elbeszélgettek. Azonban amikor meglátta a postást közeledni, gyorsan elköszönt. A lány nem értette, de tudomásul vette, hogy ma valamiért sietős a búcsú, hát ment.
Kőember pedig odalépett az emberhez és a kezébe nyomta a vadonatúj kerékpárt.
.
- Itt van barátom, használja egészséggel – nézett rá barátságosan.
- Nekem nincsen pénzem - nézett rá vissza az ember, fáradt, tanácstalan szemekkel és már tolta is el magától a csillogó kétkerekűt.
- Na, csak fogadja el, használja bátran! Nem kell a pénze. Elég, ha nekem adja a régit cserébe – biztatta Kőember.
A postás meg boldogan pattant nyeregbe. Kétszer körbebiciklizte jótevőjét, majd nagy hálálkodás közepette elpedálozott. Várja otthon az asszony, meg a gyerekek. Lesz nagy csodálkozás, az biztos.
Kőember meg fogta a seprűt meg a lapátot és gondosan összetakarította a testéről lépten-nyomon aláhulló szilánkokat. Így tett akkor is, amikor egy kis használt kocsit vásárolt a gyermekeivel örökösen loholó asszonynak.
– Csak azért, mert nem bírom nézni, ahogy szerencsétlenkedik itt a kölykeivel – korholta. De a szeme mosolygott és a hangjába erőszakolt bosszúság is hamisan csengett.
Sepregetnie kellett akkor is, amikor a szemközt lakó öregasszony könnyek között köszönte meg a háza felújítását.
Alig maradt már a páncélból. És alig maradt valami kevéske a pénzéből. Mert időközben az is elfogyott. Kellett a közeli iskola bútorainak cseréjéhez, a városka focicsapatának a felszerelésére, az öregeknek színházlátogatásra, meg még ki tudja mi mindenre. A könyvtár fejlesztésére már úgy tudott pénzt adni, hogy elbontotta és eladta a betonkerítést. Meg a bútorait is. Cserébe annyit kért, hogy alkalmazzák a koldust az utcából. Volt is éppen karbantartóra szükség, hát elrendeződött még egy ember sorsa.
Ózd Az információ rohamléptekben, és széles körben terjedhet. De sokszor a valótlanságok, a hazugságok terjednek így. Raffainé Darmai Zsuzsanna rovata.
ÓzdDe mi van akkor, ha az ember az agyi fejlődésével, magasabb intelligenciájával eljut egy olyan pontra, amikor saját egója azt mondatja vele, hogy a gyerekvállalás felesleges teher? Kovács Gergely jegyzete...
ÓzdA gyermek is szépen fejlődik ha megkapja a szükséges feltételeket, és egyszer talán meg is érik, ha nem is pontosan az érettségire… Raffainé Darmai Zsuzsanna rovata
A Borsod megyei Vadna településen élő Kovács Éva festőművésznek több sikeres kiállítása volt ebben az esztendőben. Életének fontos részévé vált a jótékonysági célból történő adományozás is. Józsa Zoltán beszélget Kovács Éva festőművésszel.
ÓzdA cikk megjelenése óta eltelt közel 16 év, s lehetne kérdéseket jogosan feltenni. Mi történt, mi maradt a gyárból az eltelt idő függvényében? /a szerk./
Borsodnádasd Az észak-borsodi városban, Borsodnádasdon élő és alkotó fegyvermestert sok ember ismeri az ózdi térségben...Józsa Zoltán portréja Járdán Józsefről
Járdánháza Németh Istvánné Komáromy Mária 1955 óta él a Borsod megyében található Járdánházán. 40 éven keresztül az arlói általános iskolában tanított. Hosszú ideje a gyöngyfűzés profi művelője és oktatója
A legegyszerűbb hozzávalók felhasználásával negyedóra leforgása alatt olyan édességet süthetünk, amely még különlegesebbé teszi a teázás vagy kávézás élményét.
Senki sem szeret sorban állni a pénztárnál, hiszen a várakozással értékes perceket veszítünk. Különösen fájó ez egy hosszú munkanap után, amikor csak egy-két dologért ugrottunk be a boltba.
Ön is a hűtő ajtaján tárolja a tojásokat? Nem kellene. Bár kézenfekvő megoldás lenne a hűtő ajtaján lévő tárolókba tenni a tojásokat, a The Sun és a Daily Mail szakértőkre hivatkozva nem ajánlja.
Sokszor elgondolkodom, hogy én milyen szerencsés vagyok. Hiszen, bár súlyosan mozgáskorlátozottként élem az életemet, az elmém, nincs korlátozva, csak a testem.
Hogy hány évig élünk azt nagyban befolyásolja a genetika és a környezetünk, de néhány szokással mi is tehetünk azért, hogy hosszú, boldog életet éljünk.
Nehéz lenne olyan dietetikust találni, aki nem ajánlaná a zöldségek fogyasztását. Van viszont egy olyan zöldség, melynek fogyasztásakor a szakértők óvatosságra intenek.
Ez a hírportál sütiket (cookies) használ a felhasználói élmény javítása és a hatékony működés elősegítése érdekében.
Weboldalunk további böngészésével jóváhagyja használatukat! Rendben