A kőember meg csak állt és nézett utána. Hosszú évek óta ez volt az első érintés, amit emberi lénytől kapott. Igaz véletlen volt, de akkor is. Ujjaival végigsimította a karját, ahol nekiment a lány. Máskor bosszús lett volna, most azonban csak vetett egy pillantást a lány távolodó, karcsú alakja után, mielőtt bement a házba.Előző: 1/1
Este a zuhany jóleső forrósága alatt észrevett egy apró, hajszálvékony repedést a könyöke alatt. Épp ott, ahol nekiütközött az a lány. Nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget. Majd elkövesedik és nyoma sem lesz pár nap múlva. Másnap újra látta a lányt. Majd újra és újra. Nap-nap után. Magának azt hazudta, hogy véletlen az egész. Pedig egy idő után már izgatottság lett rajta úrrá, ha késett.
- Lehetne pontosabb – dohogott ilyenkor magában.
Az első kis repedést pedig – ahelyett, hogy beforrt volna szépen, nyom nélkül - továbbiak követték.
Egy szép estén csilingelő hangon ráköszönt a lány. Ráadásként még egy kedves mosollyal is megajándékozta. Ő meg csak bámult rá, mint aki részeg. A lány állt egy pillanatig előtte, nézett rá gyönyörű tiszta, nagy kék szemekkel, aztán megvonta a vállát és könnyed léptekkel folytatta útját.
Kőember zörrenésre tért magához. Valami leesett a járda burkolatára, közvetlenül a lába mellett.
- Még jó, hogy nem rám – bosszankodott, de elakadt a szava. Döbbenten nézett a valamire, ami a földön hevert. Egy darabka kő volt. Egy töredék a páncéljából.
A következő napon izgatottan várta a lányt. Ahogy közel ért hozzá, ráköszönt. Bocsánatot kért a tegnapi faragatlanságáért.
- Semmi baj – nevetett a lány, miközben kedves természetességgel megigazította arcába omló szőke tincseit.
Váltottak pár mondatot időjárásról meg hasonló lényegtelen apróságokról, aztán illedelmesen elköszöntek egymástól. Kőember meg csak nézett a lány után. Maga sem értette miért, de váratlanul utána kiáltott.
- Ugye jön holnap is?
- Hát persze – nyugtatta meg – minden nap, hiszen tudja, itt dolgozom a közelben!
- Baj is lenne, ha nem jönnék – tette hozzá nevetve.
- Várni fogom - szaladt ki Kőember száján a szó.
Legszívesebben visszaszívta volna, de nem lehetett. A lány cserébe mosollyal ajándékozta meg, aztán megfordult és indult tovább.
Mielőtt befordult a sarkon, még visszanézett. Látta, amint Kőember lehajol és valamit szedeget a járdáról. A testéről leomló kis darabkákat kapkodta össze maga körül. Amikor végzett, felegyenesedve körülnézett, nem látta-e meg valaki. Csak a postás, aki miután végzett a munkájával, hazafelé tolta a rozoga kerékpárját az út szélén. Közben vidám dalocskát fütyörészett.
- Megint rossz a kerékpárja! Hogy a fenébe lehet valakinek ilyenkor is jókedve? – nézett végig rajta a Kőember. A bosszankodás azonban ezúttal elmaradt. Inkább szánakozást és némi irigységet érzett a zöld ruhás ember láttán.
Egyre többet és egyre hosszabban beszélgettek a lánnyal. És egyre több törmelék borította a járdát minden alkalom után. Egy este a tükör előtt állva meg kellett állapítania, hogy néhol bizony már látszik a bőre. Megtapintotta. Furcsa érzés járta át a testét. Olyasmit érzett, mint amit legutoljára édesanyja ölelése nyomán. Kellemesnek találta.
Másnap korábban hagyta abba a munkát a szokásosnál. Hazafelé tartva leparkolt egy műszaki kereskedés előtt. Vásárolt egy erős felépítésű, megbízható, masszív kerékpárt, s hozzá minden felszerelést, ami kell hozzá. Óvatosan helyezte a csomagtartóba, nehogy akár egy karcolás is essen rajta. Ajándékba lesz és az ajándék úgy illik, hogy hibátlan legyen.
Este szokás szerint várta a lányt. Kellemesen elbeszélgettek. Azonban amikor meglátta a postást közeledni, gyorsan elköszönt. A lány nem értette, de tudomásul vette, hogy ma valamiért sietős a búcsú, hát ment.
Kőember pedig odalépett az emberhez és a kezébe nyomta a vadonatúj kerékpárt.
.
- Itt van barátom, használja egészséggel – nézett rá barátságosan.
- Nekem nincsen pénzem - nézett rá vissza az ember, fáradt, tanácstalan szemekkel és már tolta is el magától a csillogó kétkerekűt.
- Na, csak fogadja el, használja bátran! Nem kell a pénze. Elég, ha nekem adja a régit cserébe – biztatta Kőember.
A postás meg boldogan pattant nyeregbe. Kétszer körbebiciklizte jótevőjét, majd nagy hálálkodás közepette elpedálozott. Várja otthon az asszony, meg a gyerekek. Lesz nagy csodálkozás, az biztos.
Kőember meg fogta a seprűt meg a lapátot és gondosan összetakarította a testéről lépten-nyomon aláhulló szilánkokat. Így tett akkor is, amikor egy kis használt kocsit vásárolt a gyermekeivel örökösen loholó asszonynak.
– Csak azért, mert nem bírom nézni, ahogy szerencsétlenkedik itt a kölykeivel – korholta. De a szeme mosolygott és a hangjába erőszakolt bosszúság is hamisan csengett.
Sepregetnie kellett akkor is, amikor a szemközt lakó öregasszony könnyek között köszönte meg a háza felújítását.
Alig maradt már a páncélból. És alig maradt valami kevéske a pénzéből. Mert időközben az is elfogyott. Kellett a közeli iskola bútorainak cseréjéhez, a városka focicsapatának a felszerelésére, az öregeknek színházlátogatásra, meg még ki tudja mi mindenre. A könyvtár fejlesztésére már úgy tudott pénzt adni, hogy elbontotta és eladta a betonkerítést. Meg a bútorait is. Cserébe annyit kért, hogy alkalmazzák a koldust az utcából. Volt is éppen karbantartóra szükség, hát elrendeződött még egy ember sorsa.
ÓzdDe mi van akkor, ha az ember az agyi fejlődésével, magasabb intelligenciájával eljut egy olyan pontra, amikor saját egója azt mondatja vele, hogy a gyerekvállalás felesleges teher? Kovács Gergely jegyzete...
ÓzdAz „öreg rocker” lélekben örök ifjú maradt, belső hite és jó humora ezt csak erősíti. Négy unokája van, akiket nagyon szeret. Mint mondta a zene mellett a humor a másik, ami a legfontosabb számára... Józsa Zoltán portréja Csépányi Sándorról.
A Borsod megyei Vadna településen élő Kovács Éva festőművésznek több sikeres kiállítása volt ebben az esztendőben. Életének fontos részévé vált a jótékonysági célból történő adományozás is. Józsa Zoltán beszélget Kovács Éva festőművésszel.
ÓzdA cikk megjelenése óta eltelt közel 16 év, s lehetne kérdéseket jogosan feltenni. Mi történt, mi maradt a gyárból az eltelt idő függvényében? /a szerk./
Borsodnádasd Az észak-borsodi városban, Borsodnádasdon élő és alkotó fegyvermestert sok ember ismeri az ózdi térségben...Józsa Zoltán portréja Járdán Józsefről
Járdánháza Németh Istvánné Komáromy Mária 1955 óta él a Borsod megyében található Járdánházán. 40 éven keresztül az arlói általános iskolában tanított. Hosszú ideje a gyöngyfűzés profi művelője és oktatója
A legegyszerűbb hozzávalók felhasználásával negyedóra leforgása alatt olyan édességet süthetünk, amely még különlegesebbé teszi a teázás vagy kávézás élményét.
Senki sem szeret sorban állni a pénztárnál, hiszen a várakozással értékes perceket veszítünk. Különösen fájó ez egy hosszú munkanap után, amikor csak egy-két dologért ugrottunk be a boltba.
Ön is a hűtő ajtaján tárolja a tojásokat? Nem kellene. Bár kézenfekvő megoldás lenne a hűtő ajtaján lévő tárolókba tenni a tojásokat, a The Sun és a Daily Mail szakértőkre hivatkozva nem ajánlja.
Sokszor elgondolkodom, hogy én milyen szerencsés vagyok. Hiszen, bár súlyosan mozgáskorlátozottként élem az életemet, az elmém, nincs korlátozva, csak a testem.
Hogy hány évig élünk azt nagyban befolyásolja a genetika és a környezetünk, de néhány szokással mi is tehetünk azért, hogy hosszú, boldog életet éljünk.
Nehéz lenne olyan dietetikust találni, aki nem ajánlaná a zöldségek fogyasztását. Van viszont egy olyan zöldség, melynek fogyasztásakor a szakértők óvatosságra intenek.
Ez a hírportál sütiket (cookies) használ a felhasználói élmény javítása és a hatékony működés elősegítése érdekében.
Weboldalunk további böngészésével jóváhagyja használatukat! Rendben