Sírsz, mert a lelked mélyén jól tudod,
hogy szívünk soha együtt nem futott,

hisz nem értelek. és te sem engem,

szerettelek, de csak árnyképedet.

Sírsz, mert a te szíved most úgy hiszi,

hogy velem, holott soha nem viszi

az élet a boldogságot nekem,

s így nem maradok tiszta, bűntelen.

Sírsz, jóllehet régóta nem szeretsz,

tartozni kellett, de már elmehetsz,

a te utad nem itt, nem velem van.

Most menj tőlem! A jövő úttalan.

Szívem csüggedt, veled nem változom.

Életünknek vége, nem próbálkozom,

eddig tartott az óriás szerelem,

tovább nem keresem, elfeledem.

Sírsz, mert a szíved mélyén jól tudod,

hogy jobb, ha együtt mondjuk ki: titok,

minden, ami köztünk volt, és feldúlt.

Mert ennyi volt, mindez - elmúlt!