December 13-a, Luca napja van. A Gergely-naptár bevezetése előtt ez a nap volt a téli napforduló dátuma, ezért a számos szokás és hiedelem kialakulása. Luca napját a hagyomány gonoszjáró napként tartotta nyilván, amikor a boszorkányok rontása ellen kellett védekezni.
Luca napján készítik a Luca széket, melyhez kilencféle fát (kökény, boróka, jávorfa, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser, rózsafa) használtak fel, amit szögek helyett fából faragott ékek tartják össze. A szék 13 napig készül, minden nap csupán egy-egy műveletet lehetett rajta elvégezni – innen ered a népi mondás: „Lassan készül, mint a Luca széke”. A karácsonyi éjféli misére a „mesterek” (rendszerint fiatalemberek) a kabátjuk alá rejtve lopták be a templomba a széket, majd ráállva megláthatták a boszorkányokat, akik ilyenkor szarvakat hordtak és emiatt a templomkapun belépve a fejüket le kellett hajtaniuk. Ezután tanácsos volt menekülniük, közben a "menekülési útvonalon" mákot szórni, ezt ugyanis egy magára kicsit is adó boszorkánynak kötelessége volt felszedni. A mesterek aztán a Luca székét otthon tűzre vetették, majd a kulcslyukba fokhagymát dugtak, a kést a bal ajtófélfába vágták, a seprőt pedig keresztbe állították, hogy minden rontástól védve legyenek.
A következő év termését búza hajtatásával jósolták meg, a hajtatás időszaka Luca napja és karácsony között volt: ha karácsonyig minden elvetett szem kikelt, akkor a következő évben bőséges termésre lehetett számítani.
Régen gyakran éltek a szerelmi babonák, jóslatok és varázslatok eszközeivel. Az egyház hevesen tiltakozott mindenféle boszorkányság ellen, de köztudott, hogy az emberek titokban ahhoz a helyi vajákos asszonyhoz fordultak segítségért, aki boszorkány hírében állt. Szerelmi varázslatok, bájitalok, rontások széles palettája állt lányok, asszonyok, sőt férfiak rendelkezésre is. Bár akkor még nem szingliségről beszéltek, mégis előfordult, hogy fiatal lányok sokáig pártában maradtak. Az eladósorban lévő menyecskék a szerelmi jóslások egyik változatával, a lucagombóccal próbálkoztak: a lányok a papírra írt neveket gombócokba gyúrták, majd feltették főni, és amelyik először feljött a víz tetejére, az lett a „nyertes” név. Viszont, ha az üres gombóc főtt meg legelőször, annak jelentése az volt, hogy a következő évben nem ment férjhez a leányzó.
A házasságkötés idejére is megvolt a jóslási mód: a lány megzörgette a disznóól tetejét. Ha a malac nem szólalt meg, az a közeli házasságkötés eljövetelét jelezte. Viszont ha a disznó elröffentette magát, akkor annyi évig maradt pártában a lány, amennyit az állat röfögött.
Jó hír, hogy a hagyomány szerint Luca napján a nők csak fosztó, bontó dologba kezdhetnek, mert ha esetleg mással foglalatoskodnak, azt előreláthatólag sosem fejezik be. De vigyázat! Aki ezen a napon lisztbe nyúl, az orbáncos lesz, aki pedig tüzet rak és kenyeret süt, annak a kenyere kővé változik. Lucaboszorkány megköveteli asszonyhíveitől, hogy az ő napját megbecsüljék, és ne dolgozzanak. Reméljük, hogy a férfiak nem akarnak nekünk rosszat, és kicsit kifújhatjuk magunkat a karácsonyi készülődés finise előtt. A kellemesen töltött nap után pedig ne feledjük a seprűt, a boszorkányok lovát az ajtó mögé rejteni, és biztos, ami biztos, nyeljünk le egy-egy gerezd fokhagymát rontás ellen.
Kövess bennünket: Facebook oldalunk
Olvasta már?
Címlapon: